-Mi a baj?-kérdezte rekedted hangon. Vissza feküdtem az ágyba és felé fordultam.
-Semmi, csak egy álom.-mondtam halkan. Közel húzott magához
-Nagyon fáj?-kérdezte. Furcsán néztem rá. Nem értettem miről beszél.-A sebek?
-Eléggé.-motyogtam és megdörzsöltem a nyakamat.-De a fájdalom megköveteli,hogy érezzék.-vontam meg a vállam. Niall felsőtestére helyeztem a fejemet mire ő simogatni kezdte a hajamat.
-Idővel jobb lesz minden, ugye tudod?
-Ja, idővel.-húztam el a számat.
-Apádat hamarosan elkapják. Megígérem neked,hogy minden jobbra fog fordulni.
-Niall te is tudod jól,hogy erre nincs garancia! Lehet,hogy lebénulok és na adj isten le kell vágni valamelyik végtagom, esetleg agyvérzést kapok. Semmi nem lesz jobb.
Niall nem jutott szóhoz. Tekintete döbbent volt és aggdalommal teli.
-Az élet nem játék, Ni.-suttogtam és végig simítottam kissé borostát arcán.-Bármikor megtörténhet az amitől mindenki fél.
-Mégis mi?
-Nem tudom. Mindenki mástól fél. Minden ember más.-vonogattam vállamat hanyagul
-Szeretlek.-motyogta és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba és beletúrtam hajába.-Rám mindig számíthatsz.
-Tudom.-bólintottam és megpusziltam felsőtestét. Niall keze hátamra csúszott és keze fel-le kezdett járkálni rajta.-Én is szeretlek.
-Figyelj...-mondta-Két nap múlva vissza kellene repülnöm Írországba. Nem jönnél velem? Bemutatnálak a szüleimnek. Mit szólsz?
A szívem hevesen vert. Még csak pár hónapja vagyok együtt Niall-el, de már be akar mutatni engem a szüleinek?
-Te arra kérsz,hogy menjek veled Írországba?-kérdeztem döbbenten
-Nem erőltetem. Csak nem szeretnék nélküled menni.
-Szerinted tetszeni fogok a szüleidnek?-kérdeztem számat húzogatva.
-Minden bizonnyal.-puszilta meg arcomat
-Jó éjt.-motyogta szórakozottan
-Jó éjt.-mondtam és megpusziltam arcát
○○○
Reggel csörömpölésre ébredtem. Niall nem volt mellettem.
-Niall!-kiáltottam el magam kétségbeesetten. Tartottam attól,hogy lehet apám jött vissza.-Niall!-kiáltottam az előzőnél is hangosabban. Hirtelen mindenem elkezdett sajogni. Vádlim égett a fájdalomtól és a fejem lüktetni kezdett.
Meztelen lábak lépteit hallottam a lépcsőn majd Niall nyitott be az ajtón. Fejemet hátra hajtottam és felsóhajtottam.
-Itt vagyok.-mosolyodott el kedvesen és lefeküdt mellém. Átkarolta derekam és suttogni kezdett.
-Nagyon szeretlek.-motyogta és megpuszilta arcomat. Amit Niall iránt éreztem fájt, égetett, feszített. Mégis élveztem. Földönkívüli érzés volt szeretni valakit, s szeretve lenni.
-Kérsz valamit?-kérdezte mosolyogva
Megráztam fejemet.
-Biztos?-kérdezte és közel hajolt arcomhoz.
-Lenne itt valami...
-Igen?
-Te.
-Én?
-Téged akarlak.-mondta és pólójánál fogva magamra rántottam.
-A tiéd vagyok.
-Szeretlek.
-Tudom.-mondta és mélyen szemembe nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése