Figyelem! Kisebb kimaradás!

Sziasztok kedves olvasók,

2013. 05. 30-tól 03.-ig nem leszek gépközelbe így a hétvégén NEM lesz új rész.

Köszönöm a figyelmet és további szépet napot!

14. fejezet

 

A munkából tegnap hamar hazaértem így egy meglephettem magamat egy kis csokival amit -szerintem- már rég kiérdemeltem. Niall hagyott egy üzenetet a hűtőn amiben ez állt 'A stúdióban leszek. Este jövök. xx'. Megvontam a vállam és a nappaliba mentem. Ledobtam magam a kanapéra és percek alatt álomba merültem.

 ○○○

Reggel furcsa módon az ágyamban ébredtem. Nem tudom,hogy hogyan jutottam fel az emeltre de a hátam biztos meg fogja hálálni. Megtöröltem a szemeimet és komótosan kikászálódtam az ágyamból. Niall még itthon volt viszont nekem fél óra múlva munkába kéne mennem.

-Jó reggelt.-köszöntem gyorsan Niall-nek és a konyhába siettem.

-Hová sietsz?-kérdezte Niall össze ráncolt szemöldökkel

-Munkába?-kérdeztem cinikusan és elmosolyodtam

-Ilyen korán?

-11 óra lesz.-pillantottam az órámra

-Igen.-mondta Niall bólogatva

-Az nem korán.-mondtam nevetve és egy almát vettem a kezembe

-Mi lenne ha délután beugranánk hozzád a munkába?

-Ugranátok?-kérdeztem a többes számra utalva

-Igen. A srácokkal. Persze, csak ha nincs ellenedre.

-Persze. Felőlem rendben.-mondtam és megpusziltam Niall arcát majd ellibbentem mellette. Felsiettem az emeltre ahol magamra kaptam a munka ruhámat (eléggé kihívó mivel egy combig érő egybe részes szoknyából és egy 10cm-es magassarkúból plusz egy harisnyából áll az egész) és már rohantam is le az földszintre. Magamra kaptam a kabátom elköszöntem Niall-től.

-Délután látlak.-morogta a fülembe és egy puszit nyomott a számra.-Jones...-szólt utánam Niall

-Hm?-kérdeztem vissza fordulva

-Nagyon...nagyon csinos vagy ma.-mondta Niall és köhögött egyet.

Elmosolyodtam a szavak hallatán.

-Köszönöm.-mondtam és megcsókoltam-Szia.-mondtam és eltoltam magamtól. 15 perc múlva kezdődik a munka időm és még el se indultam itthonról.

Az utcán majdnem kitörtem a lábam a magassarkúba, de valamilyen csoda folytán elértem az étterembe épp lábakkal.

-Elisabeth.-köszöntött Alex miközben elfordította a 'Closed' táblát 'Open' feliratra.

-Helló.-köszöntem és levettem a kabátomat

-Csinos vagy.-biccentett Alex és bevonult az irodájába. Lexy már itt volt és éppen egy korán kelő vendéget szolgált ki. Köszöntem neki és bementem a konyhába,hogy ott is körül nézzek. Nem telt el 5 perc és már is mehettem ki,mert éhes vendégek jöttek. Megvártam míg elhelyezkednek majd oda sétáltam hozzájuk. 3 fiatal srác volt és furán festettek. Lehettek majd 16 évesek de a cigi és az alkohol szagától bűzlöttek. Felvettem a rendelésüket és éppen indulni kezdtem amikor az egyik megszolított.

-Mondd csak cica, van gazdád?-kérdezte és szemöldökét fel-le kezdte mozgatni. 

-Parancsol, uram?-próbáltam megőrizni a hidegvérem

-Nincs kedved feljönni velem a szobába?

Elnevettem magam és elsétáltam. Feladtam a rendelést a konyhába és szóba elegyedtem Lexy-vel akivel nagyon jóba lettünk. Végre szereztem egy barátot!

-Ne is foglalkozz velük.-mondta a srácokra utalva

-Csak olyan gyerekesek néha.-mondtam és a pultra dőltem

-Kész a rendelés.-hallottam és megpördültem. Elvettem a tányérokat és kivittem az asztalhoz. A srácoknak egy rossz szavuk nem volt hozzám mintha más emberek lettek volna. Megköszönték az ennivalót Én pedig vissza mehettem a pult mögé.

Délután fél egy körül járt az idő és kint neki állt havazni és ez a hangulat rányomta a bélyegét az egész napomra. Világvége hangulat jött be az utcáról ami arra késztette,hogy elaludjak. Már éppen azon voltam,hogy keresek egy dugi is helyet ahol alhatok egy picit amikor a srácok megjelentek az étterembe. Mind az öten levették a kabátjukat és a pulthoz sétáltak, ahol álltam.

-Szia.-köszöntek mindannyian piros arccal.

-Sziasztok.-köszöntem és megpusziltam Niall arcát

-Aww...-mondta Harry és pimaszul elvigyorodott.

Kinyújtottam a nyelvem rá és kimentem az egyik kisebb vendég csoporthoz.

Niall

-El igazán szép ebben a ruhában.-mondta Harry és belekortyolt az előtte lévő italba

-Az.-mondtam és rá néztem. Elmosolyodtam. Ez a lány az enyém. Az Én barátnőm. És gyönyörű.

-És remekül mozog.-tette hozzá Harry.

-Bizony.-mondtam és belekortyoltam pepsi kólámba.

-Aki így mozog egy ilyen cipőben az máshol is jó khm.-mondta Harry és elmosolyodott

-Azt még nem tudom.-mondtam vörös fejjel

-Még nem feküdtetek le?-kérdezte Harry ledöbbenve. Nem értem miért kell ezen csodálkozni.

-Nem.-ráztam meg a fejem.-Nem akarjuk elsietni a dolgokat. Mindent a maga idejébe.

-Csak vigyázz, ne hogy túl sokáig várj vele. A végén még elveszíted.-biccentett Harry El-re aki éppen egy csapat fiútól vette fel a rendelést

-Nem fogom elveszíteni.-motyogtam kissé ingerülten.-Szeretjük egymást és...ez jó dolog.

-Én nem ezt mondtam. Csak figyelj rá. Különleges lány. Ilyet nem találsz minden sarkon.

-Tudom. Kösz Haz.-mondtam és megveregettem Harry vállát.

Elisabeth

A szemem sarkából láttam,hogy Zayn-nek nagyon megtetszett Lexy és többször megpróbált vele beszélgetni, de Lexy nem az a típus akit egy szexi mosollyal az ágyba lehet vinni. Zayn-nek nehéz dolga lesz, az biztos, de elhatároztam,hogy segítek neki így amikor szabad percem akadt Zayn-hez fordúltam.

-Zayn...-szólítottam meg.-Ismered Lexy-t?

-N...nem.-hebegte és láthatólag zavarba jött.

-Lexy!-kiáltottam mire Lex ide jött hozzánk.-Szeretném bemutatni Neked az egyik barátomat Zayn-t. Zayn Ő itt Lexy.

-Helló.-köszönt Lexy és kezet fogtak. Zayn nyelt egyet és egy 'szia' félét hozott össze. Zayn-nek nem volt túl sok ideje beszélgetni vele,mert Lexy-t várták a vendégek, de láthatólag egész jól elvoltak bár Lexy egy kicsit antiszoc volt de ezzel idővel segíthetünk.

A srácok este 6-kor leléptek egyedül Niall maradt velem majd fél 7-kor amikor lejárt a munka időm mi is haza indultunk. Elköszöntem Lexy-től akivel még sikerült pár mondatot váltanom Zayn-el kapcsolatba.

-Egész helyes srác és kedves. Figyelmes és tényleg érdekli amit mondok.-mondta és elmosolyodott

-Hát...örülök neki,hogy ilyen jól kijöttök egymással.-mondtam és megfogtam Niall kezét.-Szia.-köszöntem és megöleltem Lexy-t.

Niall-el a havas utcákon sétálgattunk gondolatainkba merülve. Én a sulin gondolkoztam míg Niall fogalmam sincs miről ábrándozott. Végül egyszerre szólaltunk meg amin jót nevettünk.

-Kezd Te.-mondta Niall és elmosolyodott

-Tudod...azon gondolkoztam,hogy a hétvégén megnézhetnénk egy filmet. Mit szólsz hozzá?

-Rendben.-mondta Niall és megpuszilta az arcomat

-Te mit szerettél volna mondani?

-Már nem lényeges.-mondta és rám mosolygott.

Otthon mind a ketten meleg fürdőt vettünk majd utunkat a konyhába vettük,hogy együnk valamit.

-Mit kérsz?

-Öhm...csinálsz nekem szendvicset?-kérdezte Niall bociszemekkel

-Hát...ha megkérsz.- mondtam és megpusziltam a száját. Niall leült az egyik székre ezzel engem is magával rántva.

-Kérlek szépen.-suttogta fülembe miközben keze combomon nyugodott.



Niall felé fordultam,hogy válaszoljak, de Ő nem hagyta ezt és megcsókolt lágyan.

-Még mindig kérsz enni?

-Igen.-mondta nevetve Én pedig felkeltem öléből és megcsináltam neki a szendvicset.

Sziasztok Manók! :3 Szóval köszönöm az eddigi kommenteket. :) Nagyon jól esnek. Valamint aki kiírta a blogot Twittere annak millió hálám,mert ezzel olvasókat szerzett a blognak úgy,hogy csak így tovább srácok! :) Szeretlek titeket!

Puszi. xx

13. fejezet

 

Este 11 óra körül volt de Niall még mindig nem ért haza. Próbáltam nyugtatgatni magam és valamennyire sikerült is hála a jó égnek. A lábaim már nem remegtek annyira mint 1 órája és a szívem sem akart kiugrani a helyéről. Viszont az idegesség és az aggódás vegyített változata néha-néha átfutott testemen amitől egy kicsit megijedtem. Szavakba nem tudom foglalni mennyire aggódtam még mindig. Aztán pár perc múlva halkan kinyílt a bejárati ajtó mire Én felkaptam a fejem és a nyíló ajtóra néztem. Egy szőke fej bukkant fej az ajtóban. Meg könnyebbülten sóhajtottam fel és úgy éreztem egy egész hegység szakadt le a szívemről. Azt hittem elsírom magam amikor Niall éppen és egészségesen belépett az ajtón. Leírhatatlan öröm járta át az egész testem. Niall sétálni kezdett felém Én pedig felkeltem eredeti helyemről.
-Ne haragudj...-súgta fülembe Én pedig elmosolyodtam.
-Miért kéne haragudnom?
-Nem szóltam,hogy kések. Sajnálom.-mondta és megcsókolt.
-Aggódtam.-suttogtam és átöleltem
-Elhúzódott a próba.-mondta és neki dőlt a kanapé támlájának.-Viszont szeretnék neked mitatni egy bűvész trükköt.
-Varázsolj el.-mondta mosolyogva.
Niall kezét derekamra helyezte és hanyagul magához húzott. Ajkaink súrolták egymást és a pillangók a gyomromban újra erőre kaptak és ki akartak szabadulni.
 
Niall édesen megcsókolt majd kissé elhúzódtunk egymástól.-Mindig elbűvölsz.-suttogtam és kezeimet a mögöttem lévő asztalra helyeztem.
-Menjünk aludni. Holnap mindkettőnknek nehéz napja lesz.-mondta Nialler és átkarolta a derekam majd felkapott és a vállára rakott.
-Tegyél le.-kalimpáltam lábaimmal miközben nevettem. Niall felnevetett amikor karommal kezdtem el combjait csapkodni. Niall felcipelt a lépcsőn majd a legtetején lerakott és megcsókolt.
-Jó éjt.-köszönt el szobája ajtójából
-Jó éjt.-mosolyodtam el és bementem a szobába. Leültem az ágyamra és könyökömet térdemre helyeztem majd arcomat kezembe temettem és elmosolyodtam.

*Másnap*
 Dél tájban lehetett amikor felkeltem az ágyamból. Lecsoszogtam a nappaliba ahol Niall tévézett nagyban.
-Jó reggelt.-köszöntem a lépcsőről és ásítottam egyet.
-Jó reggelt.-nézett rám Niall kék szemeivel.-Izgulsz?
-Egy kicsit.-mondtam és egy fájdalmas mosoly ült ki arcomra
-Ügyes leszel. Tudom.-mondta Niall és magához húzott majd egy puszit adott a fejemre
-Bízom benne.-motyogtam
-Tudom,hogy sikerülni fog. Hisz ügyes lány vagy. Megoldod.

*Pár óra múlva*
Az író asztalomnál ülve néztem át még egyszer utoljára az önéletrajzomat majd össze csaptam a kis mappát és a táskámba süllyesztettem. Becsuktam tetejét és vállamra raktam. Kislisszoltam a szobából és lefutottam a nappaliba.
-Elmentem.-kiáltottam az ajtóból
-Sok szerencsét!-kiáltotta Niall és kijött a konyhából. Kezében egy szendvics volt. :)
-Rám fér.-sóhajtottam
-Ügyes leszel. Csak add önmagad és mind rendben lesz. Elfogod bűvölni őket.
-Reméljük tényleg így lesz...-mosolyodtam el és egy puszit adtam Niall szájára.-Szia! Majd jövök.-köszöntem és kisiettem az ajtón. Utamat az étterem felé vettem és szinte rohanva értem el az épülethez. Nagy levegőt vettem és benyitottam. Segítség kérés fejében odasétáltam az egyik pincérlányhoz.
-Elnézést...-kopogtattam meg a vállát mire Ő megfordult.-Állásinterjúra jöttem. Merre találom a főnököt?
-Az konyha melletti irodában van.-mosolyodott el kedevesen
-Köszönöm.-mondtam és lassan az ajtóhoz sétáltam s kopogtam. A szívem a torkomban dobogott és alig kaptam levegőt.
-Nyitva van.-jött a válasz bentről. Benyitottam és egy zakós férfi nézett vissza rám.
-Jónapot.-köszöntem és elmosolyodtam.-Elisabeth Jones vagyok. Telefonon már beszéltünk.
-Áá igen Mrs. Jones.-mondta és egy papír lapra pillantott.-Kérem, üljön le.-mutatott az előtte lévő székre.
-Köszönöm.-mondtam és elhelyezkedtem a fekete bőrszékbe
-Az önéletrajzát hozta?
-Igen,itt van.-raktam elé a mappát.
-Csodás.-mondta és magához vette. Olvasni kezdte és közben bólogatott. Majd hogy nem 15 percig olvasta mire felnézett és felsóhajtott.-Nos...itt minden rendben. Gratulálok.-mondta s kezet fogott velem majd folytatta mondani valóját.-Ha gondolja már ma is kezdhet. Mindjárt bemutatom a társait.-mondta és felállt a székéből és az ajtóhoz sétált majd behívta az alkalmazottak.
-Ő itt Lexy Clarke.-mutatott az egyik szőke lányra aki elmosolyodott.
A főnök -akinek a neve amúgy Alex- bemutatott szépen sorban mindenkit. Mindannyian kedvesnek tűntek. De aki a legszimpatikusabb volt az nem más,mint Lexy. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom; gyönyörű volt.-Srácok Ő itt Elisabeth. Fogadjátok szeretettel.-mondta Alex és vissza ült mi pedig kimentünk az irodából. Lexy meg mutatott,hogy mit hogyan kell használni és mi mire való úgy,hogy munkába is foghattam. :) Boldog voltam,hogy végre normális életet élhetek anélkül,hogy az emberek elítélnének az apám vagy bárki más miatt.

12. fejezet

 

*Másnap*

A napokban rengeteget gondolkodtam. A suli édesapám miatt megengedte,hogy magán tanuló legyek úgy,hogy lassan ezzel is kezdeni kéne valamit. És szeretnék munkát is vállalni.
Reggel a konyhában ülve böngésztem át az újság hírdetéseket.
-Szia.-köszönt Niall és kivette kezemből az újságot
-Nem zavar,hogy olvastam?-kérdeztem cinikusan
-Mindjárt vissza adom.-intett Niall és belemerült az újságba. Felsóhajtottam és fejemet az asztalra hajtottam.
-Tessék.-adta vissza Niall az újságot
-Köszi.-mosolyodtam el gúnyosan. Niall kidugta a nyelvét rám és kiment a nappaliba én pedig belemerültem az újságba, ismét.
Rengeteg sok munka ajánlat volt, de egy sem volt köztük az igazi. Aztán megakadt a szemem egy hirdetésen. Egy étterembe keresnek pincéreket és egész jól fizet mellesleg közel is van hozzánk. 'Ez lesz az' gondoltam magamba és magamhoz ragadtam a telefonomat. Tárcsáztam a számot amit megadtak a hirdetésbe és a telefont a fülemhez emeltem. Kicsengett. Az izgalom majd szét vetett. Pár csengés után egy lágy férfi hang szólalt meg a telefonba.
-Jó napot, Elisabteh Jones vagyok. Az állás hirdetésre szeretnék jelentkezni.-mondtam a számat húzogatva.
-Öhm...-mondta a férfi hang.-Rendben. Akkor holnap 3-kor várom az irodámba önéletrajzzal együtt. Viszlát.-mondta s lerakta a telefont. Gyorsabban ment,mint hittem volna.
Kezemben a telefonnal indultam ki a nappaliba. Amikor az ajtóban voltam kissé meglepődtem. A srácok is ott voltak.
-Sziasztok!-köszöntem és oldalazva próbáltam elosonni anélkül,hogy észre vennének.
-Elisabeth!-kiáltott rám Louis oda jött hozzám. Átkarolta a vállam és rám nézett.-Hova sietsz? Maradj még egy kicsit velünk.-mondta és a kanapéhoz vezetett ahol a többi srác ült. Beültetett Liam és Harry közé.
-Nekem még össze kéne dobni..-mondtam de Louis elhallgattatott.
-Játszunk valami.-mondta Louis és össze csapta tenyerét.-Igazság vagy bátorság.-mondta és kiszaladt anélkül,hogy bármit is szólhattunk volna. Louis pár perc múlva vissza tért üveggel a kezébe. Remek.
-Ki kezd?-csapta össze tenyerét Harry
-Én.-mondta Zayn és magához vette az üveget. Körbe nézett rajtunk majd pörgetett. Mindenki feszülten figyelte az üveget. Az üveg lassan megállt. Természetesen rajtam.-Khm..-dörzsölte össze a tenyerét és rám pillantott. -Felelsz vagy mersz?
-Merek.-válaszoltam magam biztosan. Széles vigyor húzódott arcára mikor észébe jutott a feladatom.
-Csókold meg Niall-t,de ne csak egy ilyen szájra puszi legyen. Hanem rendes. Nyelves.-mondta bólogatva a fiúk meg felhördültek.
-Muszáj ezt?-kérdezte fájdalmas fejet vágva
-Igen.-mondta Zayn és meglökte Niall vállát.-Szívesen.-súgta oda Niall-nek. Niall elmosolyodott és rám nézett. Felsóhajtottam és felálltam s Niall is így tett. Közel léptünk egymáshoz. Niall kezét derekamra helyezte és kipréselte a köztünk lévő levegőt. Mélyen Niall szemébe néztem és elmosolyodtam. Niall ajkait enyéimre rakta és keze eközben lejjebb csúszott és belemarkolt a fenekembe amitől számon kis rés keletkezett így Niall nyelve könnyedén átcsusszant a számba. A srácok körülöttünk ujjongtak és tapsoltak. Ajkain elváltak egymástól és Én vér vörös fejjel a földet kezdtem pásztázni. Niall még egy lágy puszit lehelt számra majd mind a ketten leültünk a helyünkre.
-Nekem...most már tényleg mennem kéne.-motyogtam és felálltam a helyemről. A srácok még utánam szóltak valamit,de azt már nem hallottam. Bementem a szobámba és felcsaptam a laptop tetejét. Percekig csendben ültem a gép előtt. Csak a gép zúgását lehetett hallani és a lent hülyéskedő srácokat. Kezemet össze raktam magam előtt és gondolkoztam. Mit írhatnék? Hogy magán tanuló vagyok? Hogy az apám börtönbe van, az édesanyám pedig meghalt? Hogy a nagyszüleim nem vesznek rólam tudomást és a létezésemről se tudnak? Hogy egy igaz barátnőm sincsen? Hogy nemrég megcsaltak?
Gondolat menetemet ajtó kopogás zavarta meg.
-Nyitva van!-kiáltottam és hátra fordultam. Két kék szempár nézett be a szobába.
-Szia.-köszönt s bejött a szobába.-Ugye nem haragszol a srácokra?-kérdezte és leült az ágyamra.
-Persze,hogy nem. Jó fejek.-mondtam mosollyal arcomon
-Biztos nincs semmi baj?
-Biztos. Csak még meg kell írnom az önéletrajzom.-mondtam és a gépre mutattam.
-Na mutasd.-mondta maga elé vette a gépet-Még nem írtál semmit?
-Most álltam neki.-vontam meg a vállam.
-Niall!-jött be Liam a szobába
-Hm?-kérdezte Niall és vissza adta a gépet
-Mennünk kéne a stúdióba.-mondta Liam szomorú arccal.
-Oké.-mondta és felkelt az ágyról.-Pár óra múlva itthon vagyok.-mondta és megpuszilta a fejem.-Ügyes legyél.-mondta és kiment a szobából
-Szia.-intett Liam és Ő is távozott. Egy magam ültem a gép előtt. Hirtelen jött ötlettől vezérelve elkezdtem pötyögni. A sorok szinte maguktól íródtak. Nem tudom mi történt velem. Mire észbe kaptam kész lett az önéletrajzom. Büszkén néztem irományomra és még egyszer átolvastam majd kinyomtattam s gondosan befűztem a lapokat egy mappába. Munkámat percekig néztem. Nagyon büszke voltam rá. Mosollyal az arcomon futottam le a konyhába,hogy össze dobjak valami ennivalót. Kinyitottam a hűtőt és szememmel végig pásztáztam a hűtőt. Nincs itthon semmi ínyemre való így hát leültem az asztalhoz és vártam,hogy Niall haza jöjjön. De nem jött. 3 órája várok de még mindig nem ért haza. Talán történt valami? Ilyenkor már rég itthon szokott lenni. Nem értem. Hol maradhat ennyi ideig? Azt mondta pár óra is itthon lesz. Csak Én dramatizálom túl ezt az egészet? Vagy most kivételesen nem velem van a baj? Istenem...érjen már haza.

11. fejezet

 

-Megjöttem.-suttogta fülembe és átkarolt.-Mit nézzünk meg?-kérdezte meleg levegőt fújva fülem mögé.

-Nem tudom.-mondtam és lassan felé fordultam. Egy puszit adtam ajkára és átkaroltam. Fejemet vállára hatottam és becsuktam szemeim. Niall a hajamat simogatta miközben fülembe szuszogott.

-Nem muszáj filmeznünk. Van pár ötletem,hogy mit csinálhatnák.-mondta Niall és kacsintott egyet.

Várjunk...mit értett azon,hogy 'van néhány ötletem'? Én még nem érzem magam késznek.

-Lent várlak.-mondta és kiment a fürdőből.Vettem egy mély levegőt és nem sokkal később utána mentem. Niall a kanapén feküdve nézte a TV-t és popcornt evett. Leültem mellé és feszülten kezdtem el nézni a tenyerem. Niall váratlanul megfogta a lábaimat és az ölébe rakta őket majd engem is ölébe húzott. Két tenger kék szempárral találtam szembe magam. Mondanom sem kell. Egyből elvesztem bennük.

Niall mutató ujjával végig súrolt arcomon amibe kissé beleremegtem. Fejemet lesütöttem amikor Niall ujjai hátamra vándoroltak.

-Niall...-suttogtam idegesen. Niall felvont szemöldökkel figyelte amit mondani akarok.-Én...még nem állok készen.-mondta egy szusszal majd a mondatom végén óvatosan felnéztem rá és beleharaptam alsó ajkamba. Niall furcsán nézett vissza rám. Szemében jól lehetett látni; nem érti miről beszélek.-Amit pár perce mondtál. a fürdőbe.-hebegtem és fejem rákvörös lett
-Figyelj...-mondta és mutató ujjával állam alá nyúlt és kényszerített,hogy belenézzek kék szemeimbe.-Addig várok rád ameddig csak akarod.-mondta mélyen a szemeimbe nézve
-Komolyan?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel
-Komolyan.-mondta. Ajkai vészesen közeledtek az enyéimhez majd végül lágy csókban forrtak össze. Niall a hátamat simogatta miközben nyelve átcsusszant a számba. Én kezemmel Niall arcához kaptam és lábaimat törzse köré fontam..
-Szeretlek.-suttogtam ajkaiba és lágyan beléjük haraptam. Niall elmosolyodott és egy puszit adott az ajkaimra.

*Másnap reggel*
Hajnali 4 óra volt. Kint orkán erejű szél volt és Én természetesen nem tudtam aludni. Felkeltem az ágyból és Niall szobájához sétáltam. Még aludt. Halkan hátráltam és vissza mentem a szobámba a zenelejátszómért. Gyorsan felkaptam az asztalomról és kislisszoltam az ajtómon. A lépcsőnél a lábam meg-meg bicsaklott, de leértem a földszintre. Ledobtam magam a kanapéra és bedugtam a fülembe a fülest. Elfeküdtem a kanapén, de nem bírtam sokági egy helybe maradni. A kanapén vergődtem és nem találtam a helyem. Végül felkeltem és a konyhába mentem. Lábujjhegyere álltam és megpróbáltam leszedni a kakaót a felső polcról,de nem ment. Már éppen feladtam volna, amikor két kar megragadta a derekam és kissé megemelt. Hátra néztem és Niall kék szemei néztek vissza rám. Elmosolyodtam majd levettem a kakaót.
-Szia.-köszöntem neki mikor lerakott a földre.-Köszönöm.-raktam két kezem a kakaós dobozra.
-Nincs mit.-mondta álmos szemekkel.-Mit csinálsz itt hajnalok hajnalán?
-Ezt Én is kérdezhetném.-mondtam és kivettem a hűtőből a tejet majd gondosan bezártam azt.-Kérsz kakaót?-kérdeztem miközben elővettem a bögrémet
-Csinálsz nekem?-kérdezte és átkarolta a derekam. Fejét a vállamra tette és figyelte ahogy csinálom a kakaót.
-Tessék.-nyomtam kezébe a bögrét.
-Köszi.-mondta és kanalával megkeverte a kakaót. Niall-el egymásra pillantottunk és leültünk egy-egy székre. Letettem a bögrém az asztalra és bele kortyoltam. Hajnalban sokkal jobban esik a kakaó. Vagy ez talán csak azért volt, mert akit szeretek velem szemben ül? Nem tudom. De egy biztos; érte bármit feladnék.


*Néhány óra múlva*
Fáradtan pillantottam a falon kattogó órára. Hajnali 7 óra volt, vaksötét. A lámpák gyér fénye bevilágította a konyhát. Niall szemei még a félhomályban is tökéletesen látszódtak. Arca félmosolyra húzódott amikor ránéztem. Fejemet a földre szegeztem mikor kék szemeivel vissza nézett rám. Még mindig teljesen legyengülök, amikor rá pillantok.
-Az idő; reggel nyolc. Mindenki hulla fáradt. Senki nem aludt semmit.-kommentálta Niall az eseményeket amitől felnevettem. Értelmes beszélgetésünket a csengő zavarta meg. Furcsán Niall-re néztem. 'Várunk valakit?' gondoltam magamban. Felálltam a székből és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam az ajtó, de senki nem volt ott. Csupán néhány autós haladt el a ház előtt sietősen.

10. fejezet

Sziasztok kedves olvasók! :) Örülök neki,hogy ennyien olvassátok a blogot és a legtöbbeteknek tetszik is aminek én feltétlen örülök. Titkon reménykedem,hogy ez a rész is tetszeni fog. :)

10. fejezet

"Csak fogadásból mondta? Ez mindent megmagyaráz. A srácokat, amikor a házunknál jártak. Mindent."

Könnyes szemmel néztem magam elé. Végig csak átvert? Kihasznált?

A kávé kiesett a kezemből és így egy hatalmas folt keletkezett a stúdió padlóján. Megfordultam a másik irányba és a kijárat felé vettem az irányt.

-El!-kiáltott Niall utánam.

-Niall, még fel kéne venn..-mondta Harry a stúdióból, de Niall rá se hederítve utánam jött.

-Várj már meg!-kapta el a karomat a lépcsőnél. -Mi a baj? Miért rohantál így el?-kérdezte és maga felé fordított.

-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád.-ráztam meg a fejem

-Nem tudom miről beszélsz.

-Hallottam amit beszéltetek a srácokkal.-mondtam és elindultam a lépcsőn. Nem akartam,hogy sírni lásson. Túl sokszor törtek már össze. -Most hová mész?-kérdezte Niall a lépcső tetejéről. Nem válaszoltam. Könnyes szemmel mentem ki a stúdióból. Alig láttam valamit.

A stúdióból kiérve, körül néztem. Sehol-senki. A hó sem esett már, de még így is épp elég hideg volt. Össze húztam magamon a kabátom és sálamat felhúztam az államig.

-Várj meg!-kiáltott egy hang utánam. Hátra fordultam. Niall futott ki a stúdióból. Nem volt rajta a kabátja, szimplán egy rövid ujjú póló. Haja össze-vissza állt és arca falfehér volt.-Elárulod végre mi a baj?-kérdezte amikor mellém ért. Szaggatottan vette a levegőt. Nem úgy ahogy normál állapotban.  

-Végig csak átvertél?-kérdeztem könnyes hangon. Próbáltam határozott lenni, de hangon kétségbeesetten csengett.

-Miről beszélsz?-kérdezte Niall némi gúnnyal a hangjába

-Amit a stúdióban beszéltetek a srácokkal...-mondtam s hangon elcsuklott  

-Te...te hallgatóztál?-kérdezte Niall rosszalló pillantást vetve rám. Kék szemei most még jobban szikráztak,mint ezelőtt

-Nem! Én soha!-mondtam a fejemet rázva.-Csak meghoztam a kávét és meghallottam.

-Akkor most jól figyelj...-mondta és elém lépett amitől hátrahőköltem kissé.-Nem rólad beszéltünk.-mondta mosolyogva. Mi?

-De...-hebegtem.-hiszen...Te mondtad...hogy...-motyogtam

-Sose viccelnék azzal a szóval,hogy 'szeretlek'.-mondta

-De akkor...

-A fiúkkal egy hülye játékot játszottunk és nekem az volt a feladatom,hogy rendeljek tíz darab pizzát és mondjam azt a diszpécser lánynak,hogy 'Niall Horan vagyok és nagyon szeretem a diszpécser lányokat' és szegény lány halál komolyan vette. De csak egy rossz vicc volt. Még mindig téged szeretlek.-mondta és kezét derekamra helyezte. Közelebb húzott magához és mélyen a szemembe nézett. Az egész csak egy rossz vicc volt és megint Én voltam rosszkor, rossz helyen.

-Héj, mondd mi a baj?-kérdezte miközben mosolyogott

-Mindig, mindent elszúrok.-motyogtam és fejemet vállába fúrtam

-Ne mondj ilyet.-mondta miközben hajamat simogatta

-De ez az igazság.-mondtam könnyes szemmel.-Semmi sem lesz már olyan, mint régen.-suttogtam és könnyeim kibuggyantak szememből.

-Minden helyre jön,ha velem maradsz.-suttogta és megpuszilta a fejemet

-Semmi sem lesz már ugyanaz.-motyogtam miközben fejemet ráztam.

-Minden rendben lesz. Bízz bennem.-mondta és két keze közé fogta a fejem.-Rendben?-kérdezte és a szemembe nézett. Könnyes szemmel bólintottam mire Niall megcsókolt.-Amint végeztem a stúdióba hazamegyek érted és megnézünk közösen egy filmet, oké?-kérdezte mosolyogva és még egyszer utoljára átölelt.

-Otthon várlak.-sóhajtottam megsemmisülve. Niall vissza rohant a stúdióba így Én egyedül álltam London fagyos utcáján. Körül néztem, de nem láttam semmit. A hó kis szemekben hullott le a járdára és az úttestre. Néha egy-egy állatka tűnt fel a fák alatt amitől elmosolyodtam. Nekik sokkal egyszerűbb lehet. Megtalálják életük párját és nem mozdulnak mellőle. Mindig együtt maradnak. 

Otthon fáradtan ültem le a kanapéra. Arcomat kezembe temettem és próbáltam magamhoz térni. Végül felálltam és a fürdőbe sétáltam. A tükörhöz sétáltam és belenéztem. Hajam szabálytalanul omlott le a vállamra, alkaromon még látszik némi lila és zöld folt. Kezemmel a mosdó szélére támaszkodtam. Megnyitottam a csapot amiből lágy, meleg víz folyt ki egyeneseb a csapba. Belemártottam a kezemet majd vizes kezeim az arcomooz emeltem és megdörzsöltem. Mélyről jövő, szaggatott levegőt vettem és egy törülközőbe megtöröltem arcom. Váratlanul két kéz csavarodott derekam köré. Kissé megijedtem, de amikor meghallottam lágy hangját egyből megnyugodtam.