9. fejezet

-Tudom,hogy csak most szakítottatok,de képes vagy mindazt amit irántad érzek viszonozni?-kérdezte Niall és kék szemeivel rám nézett.
Könnyes szemmel vadul bólogattam majd hirtelen mozdulattal átöleltem.
-Igen.-suttogtam és magamhoz szorítottam. Niall a hátamat simogatta.
-Niall elmondtad neki?-rontott be Louis házba. Háta mögött természetesen a többiekkel.
-Ti mit kerestek itt?-kérdeztem döbbenten
-Csak erre jártunk és gondoltuk benézünk.-füllentett Liam. Hadd ne mondjam elég rosszul.
Niall fél karral átkarolt és türelmesen végig hallgatta a fiúk 'mentő beszédét'.
-Összegezve. Teljesen véletlenül erre jártatok és azzal a mondattal,hogy 'Niall elmondtad neki?' berontotok a lakásba, elég hihetően hangzik.-mondtam felvont szemöldökkel.-Amúgy igen. Elmondta.-mondtam és felnéztem Niall-re és elmosolyodtam.
-Ez...olyan megható.-szipogott Lou
-Pillanat romboló.-sziszegte le Liam
-Menj már!-röhögött fel Louis
-Sziasztok!-mondtam és elkezdtem a 4 gentlemen-t kifelé tolni.
-De várj...-mondta Louis már az ajtón kívülről. Nevetve megráztam a fejem és Niall-hez fordultam.
-Ez mi volt?-kérdeztem nevetve
-Mindig is nehezen fogták fel,hogy szerelmes vagyok.-mondta és közel húzott magához.
-Akkor érezzem magam megtisztelve?-kérdeztem mosolyogva
-Érezd.-mondta feltartott fejjel. Nevetve megráztam a fejem és átöleltem. Szeretem őt. Leírhatatlanul.
A meghitt pillanatunkat az ajtó csengője zavarta meg.
-Louis utoljára mondom...-kezdtem el és kinyitottam az ajtót,ám nem a négy srác állt ott hanem riporterek tömege.-Oh.-mondtam meglepődve és utolsó remény láttán Niall-re néztem aki kérdőn nézett vissza rám.-Segíthetek?-kérdeztem az ajtónak támaszkodva
-Igaz a hír,hogy Niall a barátja?-kérdezte az egyik riporter. Niall a mondat hallatára mellém jött és beszédre nyitotta ajkait.
-Nem nyilatkozunk.-mondta a legnagyobb nyugodtsággal és intett egyet a többi riporternek. Én tiszta ideg voltam. Még jó,hogy Ő ezt nem veszi komolyan.
-De uram...-erősködött az egyik riporter.
-Sajnálom.-vonta meg a vállát Niall és behúzott a lakásba és kulcsra zárta a bejárati ajtót.
-Ez mi volt?-kérdeztem nevetve és neki dőltem a falnak
-Elképesztő. Mindenhol ott vannak.-mondta Niall nevetve és magához húzott a derekamnál fogva.-Nekem most be kell mennem a stúdióba. Majd hívlak.-mondta majd távozott a hátsó hajtón.

*Másfél óra múlva*

Niall

-Szia!-köszöntem a telefonba.
-Szia!-hallottam lágy hangját a vonal túlsó végén
-Nem tudnál beugrani a stúdióba egy kávéval?-kérdeztem
-De. Mindjárt ott vagyok.-mondta s letette a telefont

Elisabeth

Kávéval a kezembe rohantam be a stúdióba és megálltam az ajtó előtt. A srácok éppen nagyban beszélgettek.
-Többet nem csinálom meg.-mondta röhögve.-És totál bevette. Szegény.-nevetett még mindig Niall. Még hallottam a srácoktól néhány mondat foszlányt,de nem tudtam őket össze rakni. Niall-ék rólam beszéltek? Nem értem. Nemrég még azt mondta szeret. Csak fogadásból mondta? Ez mindent megmagyaráz. A srácokat, amikor a házunknál jártak. Mindent.

8. fejezet

 

*4 nap múlva*

Hála a rengetek gyógyszerem ma már szalon képesnek érzem magam. Mosolygós arccal keltem fel az ágyamból és lementem a nappaliba.

-Jó reggelt.-köszönt Niall álmos szemmel

-Baj van?-kérdeztem és leültem mellé a kanapéra

-Csak fáradt vagyok. Este nem sokat aludtam.-mondta fáradtan és elfeküdt a kanapén

-Oh...csináljak egy kávét?-kérdeztem és felültem

-Megköszönném.-mosolyodott el édesen. Bementem a konyhába. Egy ideig csak tébláboltam a konyhában mire végre megtaláltam a kávét. Főztem egy adagot majd kitöltöttem a felét egy csészébe majd kivittem Niall-nek.

-Tessék.-nyújtottam oda neki,de ügyetlenségem miatt a kávé egy része Niall-re borult.-Ne haragudj.-mondtam és elkezdtem dörzsölgetni a pólóját. Kék szemeimmel végig engem nézett. Éreztem a tekintetét magamon amibe belepirultam.

-Ezzel nem segítesz.-emelte el kezem a felsőtestétől. Elhúztam a számat és leültem mellé.

-Ne haragudj.-suttogtam lesütött szemmel

-Nem probléma.-mondta és a pólójára nézett majd egy mozdulattal levette magáról s ezzel megmutatkozott felső teste. A libabőr végig futott a hátamon. Elnéztem a másik irányba és elkezdtem köhögni.

-Nate ma elvisz ebédelni.-mondta halkan

-Oké.-mondta és bekapcsolta a TV-t. Oké? Oké????! Ennyi? Hát jó.

-Elmegyek öltözni.-mondtam szomorúan és elindultam a szobába.

-Kösz a kávét.-mondta és felém fordult. Biccentettem és felmentem a szobába. Belenéztem a tükörbe és beletúrtam barna hajamba. Kikaptam a szekrényből egy csőnadrágot és egy fehér blúzt és már kész is voltam. Felkaptam a táskám és elindultam a nappaliba.

-Elmentem. Később jövök.-intettem és kimentem a házból. Az utcán megcsapott a fagyos hideg szél,de ennek ellenére elindultam. Nate-el az utca végén találkozunk. Így beszéltük meg. Én ott voltam pontosan,de Ő nem. 15 perc várokozás után úgy döntöttem elmegyek egy Starbucks-ba és iszok valamit. Utamat tehát a közeli Starbucks-ba vettem. 10 perce sétálhattam a téli hidegben amikor megláttam Nate-et és egy lányt. Ketten álltak az utcán és Nate lekapta a csajt. Utóbbi pedig visszacsókolt. Egy világ törött össze bennem. Azt hittem,hogy Nate szeret. Tévedtem. Mekkora barom voltam!

-Nate?-kérdeztem sírástól remegő hangon

-Ez...ez nem az aminek látszik.-mondta és eltolta a csajt magától ám Ő vissza ugrott mellé.

-Végeztünk.-mondtam és pofon vágtam. Nate megszeppenve állt jobbján a szőkével aki mindebből semmit se értetett. Mindegy.-Miért csináltad ezt velem?-kérdeztem ordibálva mire Nate hátra hőkölt

-Nyugi baby. No para oké?

-Nuygi?!-kérdeztem felháborodva.-Te mekkora egy tapló vagy! Látni se akarlak.-mondtam és könnyes szemekkel elindultam hazafelé. A hideg szél kifújta a szemem ami kivörösödött.

-Hát Te? Nem ebédelni mentél Nate-el?-kérdezte Niall a kanapén ülve.

Könnyes szemekkel ránéztem mire Ő felkelt és oda jött hozzám.

-Megcsalt...-mondtam és könnyeik záporozni kezdtek.

-Tudom.-mondta és átölelt,de Én ellöktem magamtól,hogy szemébe nézhessek. Tudta,hogy megcsalt a VOLT barátom,de nem szólt.

-Mi?

-Sajnálom Elisabeth. Sajnálom,hogy így alakult vele. Nagyon haragszol?

-Nem. Repesek az örömtől,hogy így kellett megtudnom,hogy végig csak átvertek.-feleltem cinikusan

-Sajnálom. Én elakartam mondani.

-És mi az ami meggátolt benne?

-Te, El. Nem akartam,hogy össze törj.

-Most így még jobban fáj.-mondtam és megtöröltem a szemem

-Tudod miért nem mondtam el? Nem akartalak így látni. Ilyen állapotban. És ha azt hiszed  most fáj. hát ne érezd magad annyira összetörtnek. Én minden nap ezt éreztem amióta össze jöttél vele. Akkor elakartam mondani ezt az egészet. de elkéstem. Összejöttél vele. A szívem szakadt meg, de némán tűrtem minden nap, ahogy látlak titeket. El nem tudod képzelni ez milyen rossz. Én akartam fogni a kezed, én akartalak átölelni, én akartalak megcsókolni. De elkéstem. Hatalmas volt a késztetés,hogy elmondjam mit láttam, és végre velem lehess,de nem tettem. Nem tettem,mert nem akartalak össze törni. Ha ezért nem vagyok a barátod, elfogadom. Én nem szimplán a barátod akarok lenni,hanem a pasid.

-Niall Én...-dadogtam tágra nyílt szemekkel

-Ne mondj semmit csak engedd,hogy megcsókoljalak.-mondta és közelebb lépett hozzám. Mutató ujját államra helyezte majd arra késztetett,hogy a szemébe nézzek. Tekintetem szemeiről az ajkára vándorolt. Niall egyik kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához. A szívem a torkomban dobogott. Niall ajkait enyéimre tapasztotta és nyelveink végre egymásra találtak. Niall kezével hajamba túrt, Én az arcához kaptam.-Szeretlek.-suttogta a csók végén és homlokát az enyémnek rakta.

-Niall...-suttogtam.-Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam. Niall szorosan átölelt és arcát a nyakamba fúrta.

7.fejezet

 

Órák óta az ágyamon fetrengek kezemben az mp3-mal. A takaróm vagy a földön van vagy az ágy végében. 3 tucat zsebkednő hever körülöttem és elég szar állapotban vagyok. Erőt vettem magamon és felkeltem az gyból. Kezemben a bögrémmel elindultam a konyhába. Néhányszor lábam megbicsaklott a gyengeségtől,de elértem a konyhába. Készítetem magamnak egy meleg kakót és némi szendvicset. Kimentem a nappaliba és behuppantam a TV elé. Bekapcsoltam a TV-t és elkezdtem nézni egy sorozatot. Valami bűn rossz volt ezért kinyomtam a TV-t. Kezembe fogtam a kakóm és belekortyoltam. Letetettem az asztalra amikor csöngettek. Felálltam és elcsoszogtam az ajtóig. Kinyitottam és Nate-el találtam szembe magam. Öszötnösen a nyakamhoz nyúltam.
-Szia!-köszönt és megcsókolt.
-Öhm...szia!-köszöntem vissza félénken.-Segíthetek?
-Érted jöttem.-mosolyodott el.-Elviszlek vacsorázni.-mondta és bejött a lakásba. Ja oké.
-Sajnos ma nem fog menni.-mondtam a földet bambulva.-Eléggé rossz állapotban vagyok.
-Aww...-mondta és megcsókolt. Gyengéden a falnak lökött.-Mindjárt meggyógyítalak.-suttogta a fülembe és nyakamba harapott. Hirtelen egy emlkékkép ugrott be. Nate éppen a nyakamat szívogatta a bárban aztán egy mosollyal az arcán elment.
-Nate...-próbáltam eltolni magamtól,kevés sikerrel.-Én nem szeretném.-mondtam amikor lefektetett a kanapéra felborítva a szendvicseket és a kakómat. Áucs. Ezért biztos kapok Niall-től. :(
-De szeretnéd.-mondta erőszakosan és levette a pólomat. Ekkor ismét kinyílt a bejárati ajtü,de nem láttam senkit.
-Meg jöttem!-mondta egy ismerős hang de elakadt.-Megzavartam valamit?-kérdezte Niall kettőnkre mutatva. Igen elég fura látvány lehetett ahogy Nate konkrétan rahtam fekszik és a nyakamat szadizza. Éljen!
-Nem dehogy. Nate éppen indulni készült.-mondtam és vissza húztam a pólom. Niall szúros szemmel nézett. Ezért még kapni fogok.
-Nate.-biccentett Niall amikor Nate az ajtóban állt.
-Niall.-"köszönt" vissza Nate és kiment. Hajamba túrva huppantam le a kanapéra.
-Látom jobban vagy.-mosolyodott el Niall gúnyosan.
-Ne legyél gyökér.-suttogtam és hátra dőltem.
-Bocs.-mondta flgemán és leült mellém-Mit keresett itt?-kérdezte
-Mármint Nate? Elakart vinni vacsorázni.-mondtam és tüsszentettem egyet
-Aha láttam. Éppen öltöztél nemigaz?-vágta a fejemhez, Ez fájt.
-Miért érdekel ennyire?-kérdeztem és felálltam.-Nate átjött,mert elakart vinni vacsorázni.
-Hogyne. És hova akart elvinni hm?-kérdezte felvont szemöldökkel és keresztbe tett kezekkel
-Azt...azt nem tudom.-túrtam bele a hajamba.
-Nate nem vacsorázni akart vinni.-mondta Niall és elmosolyodott
-Miért vagy benne ilyen biztos?
-Tudod mit? Majd megtudod. Engem mostantól fogva nem érdekel mit csinál itt Nate. Ha megakar dugni az sem érdekel, ha elakar vinni vacsorázni az sem.-mondta Niall csapkodva és felment a szobájába.
-Niall beszéljük meg!-kiáltottam mire megfodult a lépcsőn.
-Nincs mit megbeszélni.-vágta hozzám és tovább ment. Etüsszentettem magam és egy halk kuncogást hallottam Niall-től.-Mi az?-kérdeztem nevetve mire Niall vissza fordult mosolyogva.
-Semmi.-legyintett mosolyogva és vissza jött a nappaliba.-Ne haragudj rám ha durva voltam.-mondta és közel lépett hozzám
-Semmi baj. Megértem. Nekem is egy kicsit furi volt a szituáció.-túrtam a hajamba mosolyogva

6. fejezet

Reggel vadul kalapáló szívvel ébredtem a tegnap este történtek miatt. Felültem az ágyba és ebben a pillanatban nyilalló fájdalmat éreztem a fejembe.
-Áucs.-fogtam meg két kezemmel a halántékom
-Ébren vagy?-kérdezte egy hang az ajtó mögül
-Öhm...aha.-makogtam és beletúrtam a hajamba
-Jó reggelt.-jött be Niall mosolyogva egy csésze teával-Baj van?-kérdezte és leült az ágy szélére.
-Csak fáj a fejem.-vontam meg a vállam mosolyogva. Niall éppen mondani akart valamit amikor eltüsszentettem magam.
-Minden oké?-kérdezte nevetve
-Igen csak...megfázás.-mondtam és kifújtam az orrom egy zsebkendőbe.
-Megfáztál?-kérdezte és keze az enyémre vándorolt,de Én elhúztam onnan.
-Aha.-mondtam orrhangon.-Valószínűleg tegnap a bárban. Semmi komoly.
-Figyelj...-mondta Niall és a szemembe nézett.-Ma át jönne néhány barátom. Nem lenne gond?
-Niall itt laksz.-néztem körbe a szobába.-Azt csinálsz amit akarsz és akkor amikor akarod. Én nem akadályozlak meg benne.-mosolyodtam el és köhögni kezdtem
-Csúcs vagy!-mosolyodott el Én pedig elpirultam a szavak hallatán. Beleharaptam alsó ajkamba és elkezdtem az ujjaimmal babrálni.-Nem is zavarlak tovább.-mondta és felállt az ágyam széléről.-Ha kell valami,csak szólj.-kacsintott s kiment a szobából. Hátra dőltem az ágyba és elhunytam a szemem. Próbáltam el aludni,de nem nagyon ment. Össze-vissza forgolódtam. A fejem iszonyatosan fájt, azt hittem szét megy. Az orrom is folyt úgy,hogy 1 óra forgolódás után úgy döntöttem iszok egy teát. Lecsoszogtam a nappaliba ahol Niall és néhány barátja volt.
-Niall ki a barátnőd?-kérdezte az egyik fiú mosolyogva. Kínosan elmosolyodtam,majd vér vörös fejjel tüsszentettem.
-El, ők itt Liam,Louis,Harry és Zayn.-mutatta be egyenként a srácokat.-Fiúk, Ő itt Elisabeth.-mutatott be és Én pedig el köhögtem magam
-Helló!-köszöntek a srácok Én pedig inettem nekik.
-Niall, van itthon tea?-kérdeztem orr hangon és a konyha felé csoszogtam
-Elvileg van. De ha nincs főzhetek.-mondta és oda jött hozzám
-Nem,nem kell köszi. Meg csinálom. Köszi.-mosolyodtam el és bementem a konyhába. Oda surrantam a teás kancsóhoz és levettem egy bögrét a polchoz. Teleöntöttem a bögrét teával és már kifelé készültem amikor az egyik srác -Zayn- bejött a konyhába. Megfogott egy poharat és megnézte magát benne amin jót nevettem.
-Mi az?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Semmi.-mondtam és köhögni kezdtem.-Csak emlékeztetsz az egyik barátnőmre akivel Amerikába ismerkedtem meg.-mondtam és rá néztem.
-Komolyan?-kérdezte és még egyszer ellenőrizte a haját
-Aha.-mondtam bólintva és belekortyoltam a teámba.
-Zayn!-kiabálta egy hang a nappaliból amitől megint eszméletlenül lüktetni kezdett a fejem.
-Ne ordibálj Te vad barom!-kiáltotta vissza Zayn és kiment a konyhából. Bevettem egy fájdalom csillapítót és kimentem a nappaliba ahol a fiúk nagyban beszélgettek.
-Figyelj...-mondta Niall amikor fel léptem a lépcsőre.-Mi gyorsan beugrunk a stúdióba. Délután jövök,oké?-kérdezte Niall Én pedig furán néztem rá.
-Öhm...lemaradtam valamiről?-kérdeztem
-Niall még nem mondta?-kérdezte Liam felvont szemdölökkel
-Mit is?-kérdeztem a hajamba túrva
-Ejnye Niall.-mondta Louis és átkarolta Niall vállát.-Na szóval. Mi egy banda vagyunk és el kell mennünk a stúdióba fel venni néhány dalt. Eddig meg van?-kérdezte Louis
-Igen.-bólogattam és beleittam a teámba ami eddigre már kihűlt. Remek.
-Akkor mi megyünk is.-mondta a göndör hajú Harry és mind felálltak a helyükről
-Ha kell valami csak szólj.-mondta Niall és oda hozzám sétált. Kezembe nyomott egy mp3-at és az ajtóhoz ment.
-Nem már Niall! Búcsúzz el rendesen a barátnődtől!-mondta Louis vihogva mire Niall hozzávágta a kulcstartóját.-Csak egy puszit a kedvünkért.-könyörgött Louis Niall-nek amin a többiek jót nevettek. Én nem.
-Szia!-intett Niall és kimentek a többiekkel vihogva. Ők legalább jól szórakoznak. Fel battyogtam a szobámba és vissza feküdtem az ágyba. Bekapcsoltam az mp3-at amit Niall adott és bedugtam a fülhallgatót a fülembe. Halkan hallgattam a kellemes lágy zenét. Egy mostani banda lehetett aki énekel. Nagyon tetszett. Elhatároztam,hogy később utánuk nézek a neten.

5. fejezet

 

-Niall!-kiáltottam és utána rohantam.-Niall...-mondtam lihegve és megfogtam a karját. Felém fordult és mélyen a szemembe nézett.-Haragszol?
-Én csak...-mondta és beletúrt szőke hajába.-Féltelek érted?
Teljesen ledöbbentem. Nem tudtam megszólalni. Tág pupillákkal próbáltam kiolvasni valamit tekintetéből.
-Nate tényleg jófej srác csak...
-Csak?-kérdeztem felvont szemöldökkel
-Hagyjuk.-legyintett
-Ne! Ne hagyjuk! Mi a baj Nate-el?
-Semmi.-mondta fájdalmasan mosolyogva. Mondani akartam volna valamit de hirtelen minden bátorságom elszállt. Niall tiszta tekintetével engem figyelt és szeme a nyakamon lévő foltra tévedt.-Adjak sálat?-mosolyodott el kedvesen
-Meg hálánám.-nyúltam a nyakamhoz mosolyogva.
-Gyere.-intett és bement a szobába
-Haragszol még?-kérdeztem félve és átvettem a sálat Niall kezéből.
-Soha sem haragudtam csak...mindegy.-mondta és oda sétált az ablakhoz.
-Te...titkolsz előttem valamit amiről tudnom kéne?-kérdeztem gyanakdova
-Idővel rá jössz.-bólogatott. Mély levegőt vettem majd amikor lenyugodtam körbe néztem egy kicsit a szobában majd kimentem,mert nem akartam tovább zavarni.
-Köszi a sálat.-emeltem fel a textilt.
-Nincs mit.-mondta mosolyogva és a pillangók felröppentek a gyomromban. Régóta érzek valamit Niall iránt de még nem vallottam be magamnak teljesen. Még most sem tudom,hogy Ő mit érez irántam ami a halálba kerget néha. Esténként ezerszer eszembe jutott,hogy holnap igenis elmondom neki,de mindig elgyengültem amikor meglátom. Reggelente amikor a haja szana-szét áll el-el meregnek azon,hogy miért pont Ő volt az aki megmenetett? Talán a sors akarta így? Nem tudom csak azt,hogy reménytelenül belé szerettem.-Amúgy...Nate csinálta a foltot?-kérdezte és közelebb lépett hozzám. Leheletét éreztem a nyakamon amitől kirázott a hideg
-Nem dicsekszem vele,de igen.-mondtam suttogva és fejem a plafonra szegtem. Istenem miért pont velem történik ez?
Niall kezét a derekamra tette és ajkával még közelebb hajolt a nyakamhoz. A pillangóim fele öngyilkos lett. Ők nem bírták a strapát. Niall forró leheletét a lila folton éreztem. Valamit motyogott de nem értettem.
A pillanatot Niall telefonja zavarta meg. Elkaptuk a fejünket és amíg Niall felvette a telefont Én beleharaptam alsó ajkamba és kínosan kapkodtam a fejem. Meg vakartam a tarkóm és lábammal a levegőbe rúgtam.
-Ne haragudj.-mondta Niall kellemetlenül és letette a telefont az ágyra.-Most jobb hogyha mész aludni. Fáradtnak látszol.-mondta édesen mosolyogva és közel sétált hozzám. A szemembe nézett és beszédre nyitotta tökéletes ajkait.-Jó éjt.-suttogta
-Jó éjt.-mondtam elhaló hangon. A lábaim meg remegtek amikor Niall keze végig siklott felső testem oldalán és kezét a derekamon pihentette.-Szia!-köszöntem el tőle elgyengülten és megfordultam. Utam a szobám felé vettem. Remegő lábakkal és vadul kalapáló szívvel feküdtem be az ágyamba.

4. fejezet

-Már...már nem tudom,hogy ki az akiben megbízhatok és ki az akiben nem. Teljesen össze zavarodtam. Nem találom a helyem.
-Ismerős az érzés. Idővel elmúlik majd. Most még nehéz,de hidd el. Minden rendben lesz.-mondta s a szavak hallatára halvány mosoly húzódott a számra
-Akkor nem lenne gond ha...
-Persze,hogy nem.-mondta boldogan.-Feltartottalak?-kérdezte és megállt egy pillanatra
-Dehogy. Örültem neki,hogy valaki végre szóba áll velem.-nevettem el magam kínosan. Niall elmosolyodott és beletúrt szőke hajába. Az út többi része némán telt. Bementünk a boltba és vettünk néhány dolgot. Mint kiderült Niall is sokat eszik akárcsak Én.
-Spagetti?-kérdezte egy csomag tésztával a kezében.
-Jó lesz.-mondtam és betettem egy csomagot a kosárba. A pénztárhoz siettünk és fizettünk.
-Itt a címem.-mondta és oda adott egy papír fecnit.-Mikorra várjalak?
-Öhm...este felé megyek. Eltart egy ideig amíg össze pakolok.-nevettem el magam és megfordultam.-Este találkozunk.
-Este.-mondta és bólogatott. Hátat fordítottam és elindultam a másik irányba. Kezemben a papír fecnit szorongattam. Elmosolyodtam és bementem a házba. Az arcomról a mosoly lehervadt ahogy végig néztem a féig üresen álló lakáson. Kezemet végig húztam a poros lépcső korlátján. Amióta az eszemet tudom itt élek. Nagyon hiányozni fog ez a hely. Lassan felmentem a lépcsőn és besétáltam a szobába. A szoba falai mintha mások lettek volna. Sötétek és komorak. Az ablak tárva-nyitva állt. A ruhák a földön szanaszét. Körül néztem és a sírás kerülgetett. Lerogytam a földre és kezembe vettem egy képet ami a földön hevert. Az osztálytársaimmal álltunk a tengerpaton. Könnyeim elkezdtek potyogni egynesen a képre. A könnyektől alig látva felkeltem és az ablakhoz sétáltam. Az utcán egy fiatal pár haladt el. Egymás kezét fogták. A szívem elszorult miközben őket néztem. Felsóhajtottam és kissé kihajoltam az ablakon. Hideg volt kint és a szél is jegesen fújt. Vissza hajoltam és becsuktam az ablakot. Megfogtam a bőröndöket és bepakoltam a cuccokat. 2 óra múlva végeztem és immár az üres lakásban álltam. Fájó szívvel körbe néztem és könny szökött a szemembe. Remegő kézzel emeltem fel a csomagjaim és vittem ki őket az utcára. Becsuktam az ajtót majd gondosan bezártam. Csukott szemmel álltam egy pár másodpercig majd duda szó hallatára megpördültem a tengelyem körül.
-Megyek már!-kiabáltam a taxisnak. Két kezembe megfogtam a csomagokat és beszálltam az autóba.-Erre a címre legyen szíves.-mondtam és felé nyújtottam a papírt. Bólintott és elindult. Jó társaságnak aligha mondhatnám a söfört. Ő beszélt Én meg hallgattam amit mondd. Hát így van ez.-Öhm...köszönöm a fuvart.-mondtam és fizettem. A lábam éppen,hogy elhagyta az autót amikor a taxis már elhajtott. Fejemet ingatva néztem utána.
-Szia!-köszönt egy hang a hátam mögött. Jól ismertem. Niall volt az.
-Szia!-köszöntem vissza mosolyogva.-Biztos,hogy nem zavarok?
Niall megrázta a fejét mosolyogva és megfogta a csomagjaim. Nagy léptekkel sietett befelé a házba Én pedig megpróbáltam követni.
-Hova rakhatom a csomagjaid?-kérdezte a nappali közepén állva.
-Öhm...-motyogtam és zavartan körbe néztem.-Izé...-suttogtam magam elé.
-Felviszem a szobádba oké?-segített ki Niall Én pedig hálásan néztem rá.
-Segítek.-ajánlottam fel és megfogta, az egyik bőröndöt. Niall rám mosolygott és mutatta az utat. Fél lábbal berúgott egy ajtót ami a háló volt. Egy francia ágy volt a közepén és vele szembe egy tükör.
-Ha kell valami szólj. A folyosó végén lévő szobába leszek.
-Köszönöm.-suttogtam mosolyogva mire Niall elmosolyodott és kiment. Miután becsukta az ojtat lassan az ablakhoz sétáltam. A hó nagy pelyhekben esett le a jeges útra. Az autók nem jártak csupán néhány gyalogos volt az utcán. Senki más.
-Nem vagy éhes?-jött be Niall a szobába.
-Egy kicsit.-mosolyodtam el mire Niall intett,hogy menjek.

*1 hét múlva*
Niall-el retteneten jól kijöttünk egymással. Teljesen függetlenül mozogtunk a házba. Ez persze nem azt jelentette,hogy nem beszéltünk egymáshoz. Nagyon is sokat beszéltünk.
Amikor valaki elakart menni itthonról a másik nem akadályozta meg. Így volt ez ma is.
-Elmentem valahova. Később jövök.-mondtam és kimentem az ajtón. A hűvös szél megcsapta az arcomat. A sűrű hóesésbe alig láttam valamit. Az utcán néma csend volt. Csupán egy közeli klub zenéjének a dübörgését lehtett hallani. Gondoltam benézek oda. Úgyis olyan régen voltam már emberek közt. A klub ajtajánál megigazítottam a ruhámat és beléptem az ajtón. A terem tömve volt tinédzserekkel. A cigi füsttől alig lehetett látni valamit,de a pultot azért megtaláltam. Leültem és rendeltem magamnak egy kólát.(Nem vagy még 18 és amúgy is...utálom az alkoholt.)
-Szia Cica!-köszönt egy srác miközben leült mellém.
-Helló!-köszöntem és beleittam a kólába. A srác szórakozottan elmosolyodott és a kezem után nyúlt amit Én ösztönösen elhúztam.
-Mi a baj?-kérdezte
-Semmi.-mosolyodtam el.
-Nate.-mutatkozott be -az amúgy nagyon jóképű-fiú.
-Elisabeth.
-Gyönyörű neved van.-mondta a jól bevált csajozós szövegét.
-Köszi.-mondtam és zavartan körbe néztem. A srác közel hajolt hozzám és valamit a fülembe suttogott. Nem hallottam a zene miatt semmit ezért csak elmosolyodtam. Nate felém nyújtotta a kezét és egy eldugott kis zugba vitt. Nem volt ott senki csak mi ketten.
-Gyönyörű vagy.-mondta és elkezdte levenni a ruhám pántját.
-Köszönöm.-suttogtam és megállítottam a kezét. Nate a szemembe nézett és megcsókolt. A csók végén a szemébe néztem Ő pedig elmosolyodott. Megnyalta a szája szélét és ajkát a nyakamra tapasztotta. Kezemet mellkasára raktam és eltoltam magamtól. Legalábbis megpróbáltam,de Ő erősebbnek bizonyult. Ajkai egyre erősebben szívták a nyakamat amitől egy kisebb lila folt keletkezett a nyakamon.
-Holnap elviszlek vacsorázni.-jelentette ki
-Öhm...-motyogtam és próbáltam ész szerűen reagálni az előbb elhangzottakra.
-Holnap látlak.-mondta mielőtt bármit is szólhattam volna s elment. A sűrű füstben eltűnt és azon az estén nem láttam többé. Vál vonogatva mentem kifelé a klubból és haza sétáltam. Niall a kanapén tévézett.
-Megjöttem.-suttogtam és leültem Niall mellé a kanapéra.
-Cigi szagod van.-mondta barmiféle köszönés nélkül.-Hol voltál?
-Egy klubban.-mondtam és a nyakamhoz nyúltam.
-Mi az ott?-kérdezte és kezemet elvette a nyakamról.
-Semmiség.-mondtam és felhúztam a kabátom nyakát a lila foltig.
-Ki csinálta?-kérdezte Niall felháborodva és a hangjában némi féltékenység is hallható volt.
-Neki ütköztem valaminek.-füllentettem
-Ne akarj belőlem hülyét csinálni.-mondta komoly arccal
-Jézusom...Pár nap múlva 17 leszek! Miért érdekel téged annyira,hogy ki szívogatja a nyakam?
-Bocs,hogy megkérdeztem,bocs,hogy törődöm veled és bocs,hogy próbáltam segíteni.-üvöltötte a képembe.
-Ne,hogy már neked álljon följebb!-kiáltottam utána.
-De,de igen.-mondta és felment a lépcsőn. Megint velem van a baj? Ezt nem hiszem el...mibe kevertem magam már megint?

3. fejezet

 

*1 hét múlva*
-De nem vehetik tőlem el a házat!-kiabáltam sírva. A férfi rám se hederítve tovább csomagolta be a cuccaimat és a betelt bőröndöket automatikusan az utcára rakta.
-Sajnálom hölgyem,de Én figyelmeztettem. Sajnálom. Nem tehetek semmit.-mondta az pali és felállt.-Holnap vissza nézek,de addigra ne legyen itt.-mondta és kiment. Hátamat a falnak döntöttem és kétségbeesetten a hajamba túrtam.
-Ezt nem hiszem.-suttogtam és leguggoltam a földre. Körülöttem kezd minden össze omlani. Amit az elmúlt x évben felépíttem most a szemem láttára hullik szét. A családom, a barátiam, a ház amiben eddig éltem. Minden. Erőt vettem magamon és felálltam. Belenéztem az előttem lévő tükröbe,de nem láttam magam. Egy kétségbeesett lánnyal találtam szembe magam. Elszörnyűdve néztem saját tükörképem. Beletúrtam a vállam mögé hulló hajamba és felsóhajtottam. Hogy történhetett ez?
Két bátortalan lépéssel az ajtóhoz sétálam és kimentem az utcára. Fagyos tél fújt. Nem csoda. December vége felé jártunk. A hó sűrű pelyhekben hullott le az nemrég felszórt útra. Minden olyan csöndes volt és elhagyatott pedig tudtam,semmi sincs rendben. Mély levegőt vettem és elindultam a közeli élelmiszer boltba,hogy vegyek valamit. A hópelyhek belepték a hajam miközben az utcán sétáltam.
-Héj!-mondta és valaki mellém ugrott.-Szia!-ekkor vettem észre,hogy Niall az.
-Hali!-köszöntem vissza és tekintetem a földre vezettem
-Baj van?-kérdezte és rám nézett
-Semmi.-motyogtam
-Az igazat.-mondta és megfogta a kezem. Megállított és szembe fordított magával,hogy feltudja venni a szemkontaktust.
-Elvették a házat.-mondtam
-Sajnálom.-mondta. Őszintének tűnt. Hittem neki. Évek óta először hiszek emberben. Hű!-Te figyelj...
-Hm?-kérdeztem a kezemet rágcsálva
-Mi lenne ha hozzám költöznél?
-Köszönöm a lehetőséget,de nem fogadhatom el.-mondtam mire Niall zavartan beletúrt a hajába.
-M...Miért nem?
-A barátnőd biztos nem venné jó néven,ha egy olyan lány,mint Én nálad élősködnél.-mondtam és nyeltem egy nagyot.
-Először is...nem élősködnél a második pedig...nincs barátnőm.-mondta és hangja gyengének és sebezhetőnek hangzott.
-Sajnálom.-mondtam lesütött szemmel. Az arcom lángolt és nem hallottam semmit a fülemben lüktető vértől.
-Szóval? Hova akarsz menni?
-Igazság szerint még nincs hová mennem.-mondtam és kínosan elmosolyodtam.
-Akkor miért nem költözöl hozzám?
-Biztos vagy Te ebben?
-Csak ha te is az vagy.
-Én nem vagyok.-nevettem el magam. Ekkor majdnem elcsúsztam az úton lévő jégtől de Niall elkapta a derekam. Hálásan néztem rá és elvörösödött a fejem.-Köszi.-hebegtem és tovább sétáltunk.
-Mikorra kell véglegesen elköltöznöd?
-Holnapra.-mondtam és elnevettem magam. Niall is elkezdett nevetni.
-Figyelj...nincs hová menned. Családod nincsen és barátid se ha jól tudom. Mégis hová akarsz menni? Az utcára nem kerülhetsz.-mondta Niall már komolyan
-Igenis vannak barátaim.-mondtam felháborodva
-Tényleg?-kérdezte Niall keresztbe tett kézzel.
-Igen.-mondtam határozottan mire Niall felvont szemöldökkel nézett rám.-Na jó nincsenek.-vallottam be végül magamnak
-Akkor mire vársz még?
-Bizonytalan vagyok.-motyogtam