22. fejezet

Hajnali egy órakor zihálva keltem fel az ágyból. Niall is felriadt mellettem és álmos szemmel nézett vissza rám.
-Mi a baj?-kérdezte rekedted hangon. Vissza feküdtem az ágyba és felé fordultam.
-Semmi, csak egy álom.-mondtam halkan. Közel húzott magához
-Nagyon fáj?-kérdezte. Furcsán néztem rá. Nem értettem miről beszél.-A sebek?
-Eléggé.-motyogtam és megdörzsöltem a nyakamat.-De a fájdalom megköveteli,hogy érezzék.-vontam meg a vállam. Niall felsőtestére helyeztem a fejemet mire ő simogatni kezdte a hajamat.
-Idővel jobb lesz minden, ugye tudod?
-Ja, idővel.-húztam el a számat.
-Apádat hamarosan elkapják. Megígérem neked,hogy minden jobbra fog fordulni.
-Niall te is tudod jól,hogy erre nincs garancia! Lehet,hogy lebénulok és na adj isten le kell vágni valamelyik végtagom, esetleg agyvérzést kapok. Semmi nem lesz jobb.
Niall nem jutott szóhoz. Tekintete döbbent volt és aggdalommal teli.
-Az élet nem játék, Ni.-suttogtam és végig simítottam kissé borostát arcán.-Bármikor megtörténhet az amitől mindenki fél.
-Mégis mi?
-Nem tudom. Mindenki mástól fél. Minden ember más.-vonogattam vállamat hanyagul
-Szeretlek.-motyogta és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókba és beletúrtam hajába.-Rám mindig számíthatsz.
-Tudom.-bólintottam és megpusziltam felsőtestét. Niall keze hátamra csúszott és keze fel-le kezdett járkálni rajta.-Én is szeretlek.
-Figyelj...-mondta-Két nap múlva vissza kellene repülnöm Írországba. Nem jönnél velem? Bemutatnálak a szüleimnek. Mit szólsz?
A szívem hevesen vert. Még csak pár hónapja vagyok együtt Niall-el, de már be akar mutatni engem a szüleinek?
-Te arra kérsz,hogy menjek veled Írországba?-kérdeztem döbbenten
-Nem erőltetem. Csak nem szeretnék nélküled menni.
-Szerinted tetszeni fogok a szüleidnek?-kérdeztem számat húzogatva.
-Minden bizonnyal.-puszilta meg arcomat
-Jó éjt.-motyogta szórakozottan
-Jó éjt.-mondtam és megpusziltam arcát

 ○○○

 Reggel csörömpölésre ébredtem. Niall nem volt mellettem.
-Niall!-kiáltottam el magam kétségbeesetten. Tartottam attól,hogy lehet apám jött vissza.-Niall!-kiáltottam az előzőnél is hangosabban. Hirtelen mindenem elkezdett sajogni. Vádlim égett a fájdalomtól és a fejem lüktetni kezdett.
Meztelen lábak lépteit hallottam a lépcsőn majd Niall nyitott be az ajtón. Fejemet hátra hajtottam és felsóhajtottam.
-Itt vagyok.-mosolyodott el kedvesen és lefeküdt mellém. Átkarolta derekam és suttogni kezdett.
-Nagyon szeretlek.-motyogta és megpuszilta arcomat. Amit Niall iránt éreztem fájt, égetett, feszített. Mégis élveztem. Földönkívüli érzés volt szeretni valakit, s szeretve lenni.
-Kérsz valamit?-kérdezte mosolyogva
Megráztam fejemet.
-Biztos?-kérdezte és közel hajolt arcomhoz.
-Lenne itt valami...
-Igen?
-Te.
-Én?
-Téged akarlak.-mondta és pólójánál fogva magamra rántottam.
-A tiéd vagyok.
-Szeretlek.
-Tudom.-mondta és mélyen szemembe nézett.

21. fejezet

 

-Niall kérlek...-suttogtam megrökönyödve. Niall felsóhajtott majd kitörtek szemeiből a könnyek. Két nagy lépéssel ismét mellettem volt és vissza ült mellém. Átkarolt és fejemet lágyan a mellkasához húzta.
A semmiből hirtelen cipő kopogása hallatszott lentről. Össze rezzentem és még inkább Niall-hez bújtam aki tágra nyílt pupillákkal fürkészte az ajtót.
-Sssh.-suttogta és befogta számat majd magához szorított. Gyengéden behúzott a sarokba és egy puszit adott fejem búbjára.-Nem lesz semmi baj Hercegnőm.-suttogta és éreztem ahogy egy könnycsepp lefolyik arcáról egyenesen a fejemre.-Itt vagyok.
Ölelése biztonságot adott törékeny, összevert testemnek.
A vér és a könny vegyített változata tocsogott előttem pár centire. Az én vérem. Alig kaptam levegőt és éreztem,hogy hamarosan elájulok a félelemtől.
-Ne remegj Hercegnőm. -mondta Niall és megcsókolt. A pillangók felreppentek a hasamba és csatát vívtak egymással. Niall még ilyen helyzetben is el tud varázsolni pedig halálosan féltem.
A lépések egyre közelebbről hallatszottak és én egyre jobban remegtem. Lehunytam a szemeimet és vártam. Hallottam Niall szívverését. Szapora volt. Ő is félt akárcsak Én.
-Srácok nem láttátok a...-rajzolódott ki előttem Lexy és Zayn alakja.-Mi történt?-kérdezte Lex ledöbbenve. Én sírva Niall mellkasába fúrtam arcomat miközben ajkait egy szakadozott sóhaj hagyta el. Egy kő esett le a szívemről. Mindkettőnkéről.
Niall simogatta a hajamat miközben újra ölébe vont s szorosan karjába zárt.
-Semmi baj Hercegnőm.-suttogta Niall és megpuszilta arcomat
Lexy és Zayn mellettünk ültek és azon tanakodtak,hogy mit tehetnénk.
-Szóval a kórház kicsukva.-mondta Zayn
-Igen.-bólintott Niall és magához szorított.
-Akkor mégis mit tegyünk?
-Nem tudom...fogalmam sincs.-suttogta Niall és velem együtt felállt a földről. Szorosan tartott, nem engedett el egy másodpercre sem.-El viszem egyenlőre be a szobába. Pihennie kell.
Az izgalomtól eddig eszembe se jutott,hogy fáradt vagyok, csak most.
-Minden rendben lesz.-mondta Niall és lerakott az ágyra. Szorosan mellém feküdt és végig simított meggyötört arcomon.
-Niall kérlek ne nézz rám...-mondtam s eltakartam arcomat
-Ne hülyéskedj már. Mi baj?
-Nem akarom,hogy így láss...megint. Ha ezek után elakarsz hagyni akkor én elfogadom. Senki se szeretne egy olyan barátnőt akin kék-zöld foltok vannak. Talán van annyi spórolt pénzem,hogy el legyek egy kisebb albérletbe.
-Hercegnőm ne mondj ilyeneket.-mondta Niall. Szemébe könny gyűlt.-Nem érdekel,hogy nézel ki vagy,hogy sem. Szeretlek.
Fáradtan elmosolyodtam mire Niall megcsókolt. Ránk húzta a takarót és énekelni kezdett csendesen.
-Your hand fits in mine like it's made just for me, but bear this mind it was meant to be, and I'm joining up the dots with the freckles on your cheeks,and it all makes sense to me.
-Niall...-suttogtam
-Cause it's you, oh it's you, it's you they add up to, and i'm in love with you.
-Szeretlek.
-Srácok...Harry-ék itt vannak. Mit mondjak nekik?-kérdezte Zayn az ajtóban állva
-Hívd be őket. Reggel főztem kávét ha esetleg kérnének. A hűtő meg tudják hol van.
-A francba is Niall. Ők a barátaink. Nem titkolhatjuk előlük örökké. Előbb utóbb úgyis rájönnének.-mondtam és kezemmel végig simítottam bársonyos arcán.
-Zayn ha zavarunk akkor...-hallottam Liam hangját az ajtóból. Tekintetem oda kaptam. A srácok az ajtóban álltak Zayn mögött.
-Mi történt?-eszmélt fel az ámulatból Harry
-Később elmesélem.-mondta Niall és megpuszilta fejemet.
Louis együtt érzően intett egyet majd elmentek. Arcomat Niall mellkasába fúrtam és ismét kitört belőlem a sírás. Zokogtam. A tudat,hogy apám bármikor bánthatja a szerelmem megrémisztett. Ha Niall-nek valami baja esik azt sohase fogom megbocsájtani magamnak.
Hirtelen nyilalló fájdalmat éreztem egész testemben. Remegni kezdtem és már nem éreztem semmit. A külvilág körülöttem teljesen megszűnt. Egyedül Niall arcát láttam amint rám néz tengerkék szemeivel. Az íriszekbe könny szökött majd lágyan megcsókolt. A csókban keveredett a vér és Niall mentolos rágójának íze. Szerettem őt. Rettenetesen. Minden egyes porcikáját egytől-egyig.
Hirtelen ismeretlen érzés tört rám. Szédültem. Minden ami a szobában volt pörgött velem.
-Szerinted létezik?-suttogtam elhaló hangon.
-Micsoda?-kérdezte
-A Mennyország.
-Azt nem tudom. De biztos vagyok benne,hogy van valami.-mondta nyugodt hangszínnel.-Most aludj.-mondta és végig simított hajamon. Niall keze végig enyémen pihent. Egy pillanatra sem hagyott magamra. A fülembe szuszogott és suttogott. Keze néha-néha végig siklott testemen. Ilyenkor a hideg fel-le futkosott a hátamon. Szája lágyan az enyémhez ért , és éreztem, ahogy az erő kiáramlik végtagjaimból. Niall ajkának feszes , mégis gyengéd érintése a legédesebb ambrózia volt számomra. Vad szenvedélyt lobbantót lángra bennem,mintha a testem az ő érintésétől ébredt volna fel álmából.

Niall

Édes istenem...Az egész az Én hibám. Ha nem hagyom magára akkor nem történik meg ez az egész. Mérges volt magamra amiért nem voltam itt vele. Nem, a munka fontosabb volt. Egy idióta vagyok! Mégis,hogy hagyhattam magára őt?! Istenem ha El jobban lesz esküszöm jobban oda fogok figyelni rá és minden egyes kívánságát lesni fogom. Mardos a bűntudat. Ahogy most mellettem fekszik összetörve, meggyötörve. Nem tudom mi lesz vele, velünk...kettőnkkel. Nem akarom őt elveszíteni. Mindent megteszek érte csak ne essen baja. A csillagokat is lehozom neki csak legyen vége ennek az őrületnek és csukják le az apját. Örökre. És akkor végre minden a régi lehet.
-Istenkém...milyen gyönyörű vagy.-suttogtam fülébe mire kissé összerezzent törékeny alakja. Csukott szemmel beleharapott alsó ajkába. Nagyot nyeltem majd ajkaihoz furakodtam.-Mhh...ezt hagyd csak rám.-suttogtam gyönyörűen ívelt ajkaiba majd beleharaptam az alsóba mire nyöszörögni kezdett. Kezem a derekára fonódott és kissé magamhoz szorítottam.
-Már majdnem elfelejtettem,hogy milyen jól csókolsz.-mondta a maga mézédes, csilingelő hangján amitől a vágy úrrá lett egész testemen, de tartottam magam. Most El a legfontosabb és az Ő egészsége.
Váratlanul remegni kezdett és felsikoltott. A szívem hevesen vert. Mit kell ilyenkor csinálni? Megrémisztett. A levegőt kapkodta miközben kezemet és az ágy huzatot szorongatta.
-Sssh. Semmi baj.-suttogtam fülébe amitől kissé lenyugodott.
-Niall...-préselte ki nevem ajkain.-Akarlak.-mondta ki a szót amitől szemem elsötétült.
-Mi?-kérdeztem. Tisztán és jól értettem de az agyam még sem akarta befogadni.
-Itt és most. Utoljára. Kérlek.-suttogta könnyes szemmel.
-Hercegnőm biztos vagy benne?-kérdeztem. Az érzelmek kavarogtak bennem. Én is akartam őt, persze. Mégis bizonytalan voltam.
Bólintott. Nem akartam neki fájdalmat okozni. Legszívesebben elsírtam volna magam. Akartam őt. Érezni akartam ahogy törékeny teste az enyém alatt vonaglik miközben háta ívbe feszül és a nevemet sikítja. De nem éreztem helyesnek,hogy itt és most kerüljünk intim kapcsolatba.
-Aludj.-suttogtam nyugodt hangon miközben legbelül üvöltöttem a hülye érzéseim miatt.
Elisabeth egy 'o' betűt formált gyönyörű ajkaiból miközben egy sokat mondó pillantással rám nézett.
-Lesz még időnk. Rengeteg. Csak aludj, kérlek.-kértem nevetve. Ő is nevetett. A mai napon először. Nevetése csilingelt fülemben. Ujjaim végig szántották kissé göndör tincseit majd hajáról egészen a combja közepééig vándoroltak.
-Elképzeltelek milyen lennél fehérben...-suttogtam fülébe miközben végig simítottam arc csontján egészen áll vonaláig. Mandulavágású szemeit nagyra nyitotta és mosolyogva nézett vissza rám.
-Kövér. Leginkább.-vágta rá azonnal.
-Gyönyörű vagy.-mondtam majd bemásztam a takaró alá. Kissé megugrott amikor szám érintette puha hasát de két kezemmel lefogtam csípőjét amit kék,zöld és lila foltokba volt borulva. Lassú csókokat hagytam alhasán amitől kuncogni kezdett így hasa megremegett. Vissza másztam hozzá így arcunk újra egy szintbe került.
-Niall...-suttogta miközben szemeit kissé lehunyta.
-Hm?
-Ugye nem hagysz magamra?-kérdezte. Szemeit csukva tartotta. Arcán nem mutatkozott semmiféle érzelem. Egyedül a hangszínéből tudtam kiszűrni; fél.
-Eszem ágába sincsen. Végig és még azután is itt leszek veled.
-Biztos?-kérdezte bizonytalanul. Válaszul megcsókoltam lágyan, ő pedig belemosolygott a csókba.
Lopva az órára pillantottam. Fél 5 volt, délután. El-t közel húztam magamhoz és átkaroltam a derekát.
-Niall, ha apa vissza jön nem tudsz majd megvédeni tőle.-motyogta.
-Megpróbálhatom.-mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
-Niall, ez nem holmi vicc. Kétszer olyan erős lett,mint volt. A rendőrség napok óta keresi de nem tudják elfogni.-mondta zaklatottan
-Ezzel most ne foglalkozz,oké? Csak aludj szépen.-próbáltam lenyugtatni.
Magamban már a bosszút tervezgettem. Hogy mit csinálok majd azzal a gerinctelen alakkal. Mégis milyen ember az aki kezet emel egy lányra? Főleg ha a saját gyermekéről beszélünk. Pszichopata állat. Én ezt nem tűröm tovább. Nem hagyom,hogy bárki is hozzá érjen a szerelmemhez. Szörnyű volt így látni El-t. Mindig is egy erős lány volt de most romokban hever. Össze tört lelkileg és fizikailag is. Csontja nem tört hála égnek viszont másnál-másabb sebek jelentkeztek testén.
-Hozol nekem egy fájdalom csillapítót?-suttogta halkan. Kinyitottam a mellettem lévő asztal fiókját és kiszedtem belőle egy fájdalom csillapítót. Kezébe adtam és segítettem fel ülni neki. Elvettem az asztalról egy pohár vizet és neki adtam. Bevette a gyógyszert majd kortyolt egyet a vízből. Elszedtem tőle a poharat és vissza raktam az éjjeli szekrényre.
El behunyta szemeit majd elaludt. Végre.

20. fejezet

 

*Napokkal később*
Reggel kissé kómásan ébredtem. Gyengének éreztem magam és sebezhetőnek. Biztos csak a munka miatt van. Gondoltam magamba és lebotorkáltam a lépcsőn.
-Francba.-mondtam amikor észre vettem,hogy tegnap nyitva hagytam a bejárati ajtót. Remélem senki nem vitt el semmit. Mindent leellenőriztem. Semmi nem tűnt el. Az udvart csak az ablakból néztem meg, de láthatólag semmi vagy senki nem tartózkodott kint. Lenyugodva és normális szívveréssel sétáltam be a konyhába és készítettem magamnak gabona pelyhet. Leültem az asztalhoz és elkezdtem enni.
Niall halkan, mint egy bérgyilkos nyitott be a konyhába.
-Jó reggelt.-suttogta kómás arccal és megpuszilta a fejemet. Kezét a vállamra helyezte és egy ideig csak nézett ki a fejéből. Olyan tökéletes. Az arca, a haja, a mosolya.
-Délután jövök vissza.-mondta Niall és magához húzott. Megcsókolt. Visszacsókoltam.
-Ugye nem maradsz sokáig?
-Sietek haza.
-Akkor jó.-mosolyodok el
-Vigyázz magadra.-mondta s elment.
A reggelit befejeztem így leültem a nappaliba. Gondolkozni kezdtem. Talán abba kéne hagyni a sulit. Alig van rá időm ráadásul még a munkám is itt van nekem. Nem mellesleg van egy barátom, akire sajnos alig jut időm.
A szobára csend honolt. Nem a szokványos. Baljós. A libabőröm is libabőrös lett. Valakinek a tekintetét éreztem magamon. Szinte égette a hátamat tekintete. De nem tudtam ki lehet az.
-Elisabeth.-hallom a hátam mögül a rekedtes hangot. A szívem majd kiugrott a helyéről. Felsikoltottam. Hátra fordultam és szemem apámon állapodott meg. Pupilláim tágra nyíltak és a könnyeim fojtogatni kezdtek. Hogy kerül ide? Megszökött a börtönből? Mint valami pszichopata vadállat vizslatott engem tágra nyílt szemekkel.
-Mit keresel itt?-kérdezem félve és a falhoz húzódtam.
-Még is hogy képzelted,hogy össze állsz azzal az idiótával? Te utolsó riherongy! Semmire kellő kurva!-vágta a fejemhez.
-Ne nevezd Niall-t idiótának!-sziszegtem és -ki tudja honnan jött bátorságom miatt- neki rontottam ám apám ellökött magától, egyenesen a falnak. Fejemet beleütöttem a kemény beton falba ami nagyot koppant. Apa felém jött és a falnak szorított. Szememet becsuktam és hagytam,hogy testem átjárja a félelem. Bennem volt a tudat; lehet ezt nem élem túl. Apa erősebb lett mintha valaha. Nem csoda. A börtönbe bizonyára rengeteg sok fizikai munkát végzett. Nem tudom mi rosszat csináltam. Boldog akartam lenni valaki mellett akit szeretek és Ő is szeret engem.
-Hogy voltam képes felnevelni egy ilyen lányt? Rég meg kellett volna meg kellett volna ezt tennem. Ezt tanítottam neked?! EZT???!!!-ordította el magát és kezét ökölbe szorította. Az arcomba húzott egyet. A vér csak úgy ömlött a számból. Felszisszentem. Apa a falba ütött egyet és mélyen s szemembe nézett. Szemébe nem volt más puszta harag. Remegtem. A lábaim felmondták a szolgálatot és össze rogytam. Apa egyenesen a hasamba húzott egyet majd még egyszer arcon csapott. A földön feküdtem és reméltem,hogy nem kaptam belső vérzést.
-Apa...-suttogtam erőtlenül.-Sajnálom.-motyogtam de hang alig jött ki a számon. Apa arca meg enyhült ám szemei még így is szikrát szórtak
-Csalódtam benned...-mondta és elsétált a házból. Becsapta maga mögött az ajtót.
Könnyeim zápor szerűen potyogtak s hullottak le a véres padlóra. A kanapéhoz kúsztam és felhúztam magam. Alig álltam a lábaimon. Arcomhoz nyúltam,hogy letöröljem a könnyeket de nem csak a könnyeket hanem a vért is letöröltem arcomról. Könnyes szemmel néztem a kezemet ami immár tiszta vér volt.
Erőt vettem magamon és a lépcső felé indultam. Nyöszörögtem a fájdalomtól és már csak húztam magam a korláton,hogy felérhessek a fürdőbe. Lábam az ajtó előtt megbicsaklott és majdnem elestem, de a kilincsbe kapaszkodva állva tudtam maradni. Be bicegtem a fürdőbe és a kulcsra zártam az ajtót. Leültem a kád szélére és a kezemet néztem. Fejemet elfordítottam így a tükörben is láthattam az arcomat. Kék-zöld foltok mindenhol. Ismét újra élem azt amit pár hónapja.
Nem sokkal ezután halk lépteket hallottam a lépcsőről. Összerezzentem és a sarokba húzódtam. Apa vissza jött volna értem? Csak Niall-t ne lássa meg,kérlek.
-El...-hallottam egy lágy hangot az ajtó mögül.-Kicsim.-hallottam bársonyos hangját amint elhalad a fürdő előtt. Nem tudja,hogy bent vagyok.-Merre vagy?-hallom hangját a mellettem lévő szobából.-Itt vagy?-kérdezte és elkezdte rázni a kilincset.-Nyisd ki az ajtót!-mondta erélyesebben.-El?-kérdezi lágyabban.-El, nyisd ki azt a kurva ajtót!-kiáltotta és belevert egyet az ajtóba. Össze húztam magam a földön. Mindenem rettenetesen fájt. De nem akartam,hogy Niall így lásson.
-N...Niall...-mondtam és hasamhoz nyúltam.-mhenj...innen.-suttogtam erőtlenül.
-Engedj be!-kiáltotta és hallottam hangját,hogy könnyei eleredtek.
-Mehenj már innen!-üvöltöttem és arcomat kezembe temetem.
-Most betöröm az ajtót. Vigyázz!-mondta Én pedig becsuktam szemem és az egyik törölközőt magamra húztam. Nem akartam,hogy úgy lásson. A végén még megijedne és a kórházba vinne amit apám biztos megtudna.
Egy hatalmas puffanással az ajtó a földre zuhant és Niall jelent meg a küszöb előtt. Egy könnycsepp csúszott ki szeméből és hozzám futott. Levette rólam a törölközőt és a szemembe nézett.
-Mi történt?-kérdezte és mutató ujját lágyan az egyik kezemre lévő sebre tette.-Sajnálom. Az Én hibám. Nem kellett volna egyedül hagynom itthon. Sajnálom én...-mondta de Én nem akartam tovább hallgatni ahogy magát okolja a semmiért. Megcsókoltam. -Ne haragudj.-mondta és könnyei immár patakokban folytak le arcán mélykék szemeiből. Oh azokból a gyönyörű íriszekből amelyek bármikor rabul ejtettek.
-Nem a Te hibád.-mondtam és végig simítottam arcán majd Ő elkapta a kezem és arcához szorította.
-Mi történt?-kérdezte és mélyen a szemembe nézett
-Miután reggel elmentél a stúdióba...-kezdtem halkan.-apa valahogy bejutott a házba.
Rám nézett. Szeméből nem tudtam kivenni mást csak haragot és düht. Nyers haragot ami akármelyik pillanatban lángra lobbanhat. Ezelőtt még sohasem láttam ilyennek. Megijesztett...
Niall hirtelen felkelt és belevert egyet a csempébe amelynek néhány darabja a földön tört darabokra.
-Niall...-zokogtam és felnéztem rá. Rám vetette izzó tekintetét amely immár szikrákat szórt. Mérges volt. De nem rám. Hanem apára.

To Be Continued...

19. fejezet

 

 
A idő semlegessé vált, a nappalok és az éjszakák összefolytak. A hangok amiket a napokban rendszeresen hallottam egyre közelebbinek és hangosabbnak tűntek.
Éppen a reggeli kávét főztem mikor hangokat hallottam a felhajtóról. A szívem vadul vágtatott. Arcomra rémület ült ki, minden receptorom a hangot fürkészte.
Halkan felkeltem a székről és az ablakhoz mentem. Lassan és óvatosan elhúztam a  függönyt. Nem akartam hinni a szememnek. Tekintete a szívemig hatolt. Az a kék szempár amibe mindig elveszek mosolyogva nézett vissza rám.
-Niall...-suttogtam halkan. Kifutottam a nappaliba. Már nem érdekelt,hogy egy pszichopata állat a ház körül ólálkodik. Csak Ő számított. Rekord idő alatt nyitottam ki az ajtót és futottam ki a felhajtóra. Mindössze Niall egyik pulcsija és a bugyim volt rajtam. De nem érdekelt.
Mikor Niall elé értem nyakába ugrottam és arcomat nyakába fúrtam. Szorosan öleltem magamhoz.



-Hogy,hogy ma jöttél haza?-motyogtam
-Vagy ma jövök haza vagy egy hét múlva. Szerintem jól választottam.-suttogta fülembe. Ajka csiklandozta fülemet amitől kirázott a hideg. Meleg, bizsergető érzés futott fel a gerincemen. Niall sétálni kezdett velem a ház felé. Én még mindig a nyakába voltam. Lábamat dereka köré fontam és megpusziltam arcát. A házban lerakott a kanapéra majd mellém ült és átkarolta vállam.
-Hiányoztál.-suttogta fülembe. Az ölébe ültetett majd végig simított arccsontomon. Ajkait enyéimhez érintette és kissé félve megcsókolt. Beletúrtam hajába,hogy bátorítsam.
Az ég megdörrent és másodpercek töredéke alatt eleredt az eső.
-A cuccaim.-motyogta Niall
-Basszus.-szitkozódtam és kiszálltam öléből. Niall kirohant a kertbe én pedig utána. A bőröndjei már szarrá áztak annyira esett az eső.
-Francba.-mondta Niall mikor behozta az összes bőröndjét. A vizes pólón keresztül tökéletesen kirajzolódtak kidolgozott kockái amiktől elállt a lélegzetem. Francba.
Niall fél mosolyra húzta ajkát mikor észre vette,hogy egy ideje kockáit figyelem. Egy szó nélkül leszedte pólóját így egész felső teste megmutatkozott. Közelebb lépett hozzám és fülemhez hajolt.
-Neked is vizes lett a felsőd.-suttogta fülembe. Felsőmre pillantottam. Eddig észre se vettem,hogy csurom víz lett.
Lassan a pólóm aljához nyúlt és elkezdte felfelé húzni. Végig a szemembe nézett. A kontakt csak akkor szakadt meg mikor egy pillanat alatt lehúzta pólómat. Keze derekamra tévedt és közel húzott magához. Forró ajkait enyéimre tapasztotta.
-Menjünk...fel...az...emeltre.-suttogtam a csókok között
Bólintott és megragadta karomat. Felmentünk az emeltre ahol Niall neki döntött a folyosó falának.
-A szobára gondoltam.-mondtam mosolyogva
-Nekem mindegy.-mondta furcsa hangszínnel. Felkapott és becipelt a szobába. Ismét a falnak támasztott és mélyen a szemembe nézett. Pár pillanat erejéig csak néztük egymást. A gyengébbik fél-mint mindig- most is én voltam. Niall kezét derekamra vezette és közelebb húzta magát hozzám. Nem bírtam tovább. Megcsókoltam.




-Khm...-mondta Niall mosolyogva
-Mi az?-kérdeztem tetetett komolysággal
-Sok rajtad a ruha...még mindig.-motyogta ajkaimba. Derekamról keze nadrágomra vándorolt. Beakasztotta két ujját a szélébe és lehúzta.-Sokkal jobb.-mondta széles vigyorral arcán és végig nézett rajtam. Megnyalta alsó ajkát. Lepkéim öldösni kezdték egymást és azt hittem össze esek a boldogságtól.
-Annyira hiányoztál.-motyogtam ajkaiba.-Legközelebb majd veled mehetek?
-A turnéra?
Bólintottam és szemébe néztem.
-Mindenképp magammal viszlek.
Elmosolyodtam majd csupasz felső testét magamhoz öleltem. Egyik keze hátamat simogatta míg a másik derekamon nyugodott.
-A pi...-kezdtem el a mondatom de mielőtt bármit is mondhattam volna kezemet szám elé tartottam.-Elkések a munkából.
-Már annyi az idő? Nem fér bele egy kis ungibungi?-kérdezte perverz mosollyal arcán
-Jó lenne, de sajnos rohannom kell. Alex-nek hírei vannak és nem szabad elkésnem.-mondtam és felhúztam a nadrágomat
-El viszlek.-ajánlotta fel Niall amit én el is fogadtam. Felkaptam az egyik pólómat a szekrényből és rohantunk is le az előtérbe. Megragadtam a kabátom és megvártam amíg Niall is leér a lépcsőn. Megfogtam a kezét és kimentünk az ajtón.
-Be jössz te is?-kérdeztem az étterem előtt
-Persze.-vágta rá Niall és kézen fogva besétáltunk az étterembe.
-Jó reggelt.-köszöntött Alex.-Helló Niall.
-Alex.-biccentett Niall és leült az egyik asztalra. Megragadta derekam és maga elé húzott. Állát nyakamra tette és fülembe szuszogott. Karjai védelmezően húztak közel felső testéhez.
-Lexy itt van már?-kérdezte Alex körül nézve. Mindenki itt volt rajta kívül.
Megráztam a fejem. Nem vall Lexy-re,hogy elkéssen. Biztos történt valami. Éppen találgatni kezdtünk volna,hogy mi történt vele amikor végre befutott...Zayn-el az oldalán.
-Bocs,hogy késtem.-szabadkozott.
-Semmi baj. Ülj le.-mondta Alex nyugodt hangon. Lexy rám mosolygott és leült Zayn mellé.
-Ezek ketten...-suttogta Niall mosolyogva
-Nem tudom.-vágtam a szavába.-De úgy tűnik.
-Szóval.-kezdte Alex a mondani valóját.-Bizonyára feltűnt nektek,hogy egyre kevesebb a vendég mostanság így a pénz is kevesebb lett. Ti mind nagyon jó munkát végeztetek, a hiba bennem van. Sajnálom, de az éttermet be kell zárni.-mondta Alex lesütött szemekkel. Senki nem szólt semmit. Mindenki szeretett itt dolgozni,mert egy jó munkahely volt.
Niall szorosabban húzott magához és arcát lapockámba fúrta.
-Péntekig ki kell pakolni az éttermet. Aki szeretne és tud is segíteni azt szeretettel várom. Mára ennyi volt. Holnap találkozunk.-mondta Alex és bement az irodájába. Lexy-vel nem is tudtam beszélni,mert elviharoztak Zayn-el együtt.
-Ugye jövünk segíteni?-kérdeztem Niall-t miközben felé fordultam.
-Persze. Alex egy nagyon jó ember.
Elmosolyodtam és megpusziltam arcát.
-Menjünk haza és pihenjünk. Három napig cuccokat fogunk pakolni.-mondta Niall és megfogta kezemet. Kimentünk az étteremből és haza sétáltunk.
-Hol is hagytuk abba mielőtt elmentünk volna itthonról?-búgta Niall a fülembe
-Hmm...-hümmögtem és megragadtam kabátja gallérját. Niall keze megragadta derekam és beljebb tuszkolt a házban.
-Valahol itt nem?-kérdezte mikor már csak fehérneműben voltam.
-Nem, nem.-mondtam mosolyogva és megragadtam pólóját és lehúztam róla.- Rajtad még mindig sok a ruha.-mondtam nevetve
-Tegyél ellene.-kacsintott rám mire én megragadtam nadrágja övét és kikapcsoltam így nadrágja könnyebben lejött róla. Niall fölém hajolt és szemembe nézett.
-Kész vagy?-kérdezte mosolyogva
A pillangók felröppentek alhasamba és nem tudtam megszólalni. Bólintottam és megragadtam Niall vállát. Niall már éppen bepozicionálta magát amikor ismét hangokat hallottam. Felsikoltottam és rémülten szemébe néztem.
-Mi a baj?-kérdezte nevetve.-Semmi nem csináltam még.
-Nem hallottad?-kérdeztem. Niall bizonyára idiótának néz. Remek.
-Mit?
-Azt a hangot. Mintha valaki beszélt volna.-mondtam és kimásztam Niall alól. Magamra takartam egy takarót és az ablakhoz sétáltam.
-Hercegnőm, nincs itt senki csak Te meg Én.-mondta Niall és mögém lépett. Erős kezei megragadták derekam és hátra húzott. Niall teste enyémnek ütközött.
-Igazad van. Biztos képzelődtem a kimerültség miatt.-mondtam nyugodt hangon és Niall felé fordultam. Kezemet vállára vezetettem majd megcsókoltam. Niall a derekamnál fogva felemelt és vállára helyezett.
-Niall tegyél le!-kiáltottam nevetve. Niall rám se hederített csak vitt tovább, fel a lépcsőn.-Le fogok esni!-kiáltottam.
-Nem fogsz. Foglak.-mondta Niall nyugodtan. Lerakott a szobája ágyára majd mellém feküdt. Szorosan mellettem volt miközben hajamat simogatta és fülembe szuszogott. Egyik kezével átkaroltam derekamat így még közelebb éreztem magam hozzá. Mélyen a szemembe nézett majd lágyan megcsókolt. Kezét elvette derekamról és arcomra csúsztatta. Kezei lefedték arcom nagy részét ami szinte lángolt Niall érintése alatt. Niall gondolt egyet és hirtelen fölém hajolt. Ismét két gyönyörű írisszel találtam szembe magam amikben azonnal elvesztem.
-Szeretlek.-mondta és végig simított arccsontomon.
-Én is szeretlek, Horan.-mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam ajkaira.

18. fejezet

Niall

A napok a heteknek, a percek óráknak tűntek El nélkül. Unatkozni nem unatkoztam,mert a koncertek eléggé lefoglaltak és a srácok is elfoglaltak de mégis hiányzik. Hiányzik az a gyöngyöző kacaj ami gyönyörűen ívélt ajkait hagy el. Egyszerűen hiányzik.
-Köszönjük Washington!-hallottam Harry hangját mellettem. Elmosolyodtam majd intettem egyet én is.
-Találkozunk legközelebb!-mondtam a mikibe majd a srácok után indultam.
-Szép volt srácok.-mondta Paul már a backstage-be.-Menjetek vissza a szállóba és pakoljatok össze. Holnap indulunk.
-Nem úgy volt,hogy csak két nap múlva megyünk?-kérdezte Liam miközben Zayn vállát karolta át
-Két nap múlva vihar várható amitől nem tudnak felszállni majd a gépek. Vagy holnap kell indulnunk vagy egy hét múlva. Az after parti ma este lesz. Ne késsetek.-mondta Paul majd elviharzott
-Éhes vagyok...-nyögtem bele a csöndbe. A srácok felröhögtek majd elindultunk a kocsihoz. A hátsó kijáraton keresztül mentünk ki ügyelve,hogy a rajongók ne ismerjenek fel minket.
A szállodához érve felrohantunk a szobába majd bezártuk az ajtót.
-Hol van a bőröndöm?-kérdezte Liam Lou-ra nézve.
-Ne nézz rám! Nem tettem sehova!-mondta Lou két kezét maga elé emelve.
-Harry?-nézett a göndör srácra aki éppen a saját kis csomagját pakolta el.
-Mi van?-kérdezte fennhangon
-Tudom,hogy Ti voltatok.
-Liam...-szóltam közbe.-Felraktad a szekrény tetejére.-mutattam a legmagasabb szekrény tetejére. Liam a mutatott irányba nézett és oda ment majd leszedte a bőröndöt.
-Khm...semmi.-suttogta Liam majd elkezdett pakolászni. Én is pakolgattam a cuccaimat de nem nagyon ment. A srácok azzal szórakoztak,hogy amit bepakoltam azt ők rögtön kiszedték és szét dobálták. Az elején vicces volt de a hatodik ilyen eset után már kezdett egy kicsit elegem lenni.
-Srácok!-jött be Paul a szétbarmolt szobába.-Mi a fenét csináltok itt?-kérdezte döbbenten-Mindegy.-mondta inkább.-20 perc múlva kezdődik az after parti és jelenésetek van. Ne -ismétlem- ne késsetek.
-Igenis,uram.-mondta Lou majd szalutált.
-Hülye...-morogta Harry majd kissé oldalba lökte
-Blöö.-nyújtotta ki a nyelvét Lou Harry-re.
-Istenem...-sóhajtotta Paul majd kiment.

 Elisabeth

A napok csak úgy teltek és Niall egyre jobban hiányzott. Hiába beszéltünk minden nap az nem olyan,mint amikor szorosan magához von és megcsókol. Közel sem olyan. Napok kérdése és haza jön...végre. Sose volt még ennyi időre távol tőlem és hiányzik. Lehet,hogy erre az is rásegített,hogy miután lefeküdtünk neki utána szinte rögtön indulnia kellett. De még két nap és végre haza jön. Tűkön ülve várom,hogy elteljen az a két nap.
A kanapén ülve olvastam a könyvemet amikor kopogtak. Össze ráncoltam a szemöldököm majd letettem a szemöldököm. Ismét kopogtak.
-Megyek már!-kiáltottam és nagy léptekkel az ajtóhoz siettem. Kinyitottam de nem állt ott senki. Egy lélek nem volt az utcán. Csupán néhány gyerek labdázott az utca másik végén. Zavartan néztem körbe a kertben. A hideg futkosott a hátamon.

*

A napom abból állt,hogy próbáltam kitalálni,hogy ki kopogott reggel az ajtón. Lexy kicsukva. Ő be is jött volna. James. Na igen. Gondolom azért még benne is van annyi becsület,hogy bejöjjön. Ő sem lehetett. Ötletem nem volt.

Pillantásom többször az ajtóra kaptam amikor zajt hallottam kintről. Vagy épp bentről. Lehet,hogy felnagyítom ezt az egészet és csak hallucináltam. De az is lehet,hogy tényleg kopogtatott valaki az ajtón. Talán egy rajongó vagy egy pedofil állat.

Próbáltam elhessegetni a tényt,hogy valaki kint mászkál és bármikor rám törheti az ajtót. A hideg rázott ki ilyenkor.

Kezemben a könyvemmel huppantam le a kanapéra. Felcsaptam a tetejét és egy órán keresztül olvastam. Fél kilenc körül járhatott az idő amikor elmentem fürödni.

Megszabadultam az összes ruhámtól majd beszálltam a zuhany alá. Megengedtem a meleg vizet és hagytam,hogy a forró cseppek végig folyjanak testemen. Fejemet hátra hajtottam így neki ért a csempének.

Az ablak hirtelen kicsapódott így a hideg beáramlott kintről. Gyorsan magamra kaptam a köntösöm és az ablakhoz rohantam. Elképesztő gyorsasággal csuktam be azt majd ültem le a közeli székre.

-Van ott valaki?-kérdeztem miközben lassan az ajtóhoz hajoltam. A szívem a torkomban dobogott a félelemtől és alig tudtam nyelni. A kezem és lábam egyaránt reszketett a hidegtől valamint a félelemtől.-Kezdek kissé paranoiás lenni.-motyogtam.-És már magamban is beszélek. Hurrá.-suttogtam és levágtam magam a székre. Könyökömet térdemre helyeztem és fejemet lehajtottam. A vízcseppek lassan csöpögtek le hosszú,barna hajamról ami rátapadt vállamra.
Csönd volt. Nem hallottam semmi zajt. Minden csendes volt. Az érzelmek kavarogtak bennem. Éreztem valakinek a jelenlétét. De csak én vagyok itthon. Az ajtót mindig kulcsra zárom így senki se jöhetett be. 
Zavarodottan néztem körbe a fürdőbe. A hideg fel-le futkosott a hátamon. Óvatosan lekapcsoltam a lámpát és alig hallhatóan becsuktam az ajtót. Berohantam a szobámba és felcsaptam laptop tetejét. Első dolgom volt Niall-t felhívni skype-on.
-El.-köszönt lágy hangon és beletúrt hajába.-Hallasz?-kérdezte kissé hunyorogva. Fények villództak a háttérben és hangos zene dübörgött.
-Niall h-hol vagy?-kérdeztem össze ráncolt szemöldökkel
-Az after partin.-mondta és bement egy kis szobába. Ha jól látom a férfi mosdó. Auch.-Valami baj van? Zaklatottnak tűnsz.-kérdezte aggodalmasan
-Hülyén fog hangozni, de úgy érzem,hogy valaki van itt rajtam kívül.-mondtam bizonytalanul.
-Mi? Nem hallak!-mondta Niall és közelebb hajolt a kamerához. Belenéztem gyönyörű íriszeibe és azonnal elvesztem bennük. Még így képernyőn keresztül is.-Hercegnőm!-mondta Niall mire kissé össze rezzentem.
-Ja, semmi. Mindegy. Hagylak bulizni. Érezd jól magad.-mondtam óvatos mosollyal arcomon
-Biztos?-kérdezte és óva háta mögé pillantott. Bólintottam majd beleittam a mellettem lévő pohár vízbe.
-Hiányzol Niall.-csúszott ki a számon amit már az elején ki akartam mondani. Niall elmosolyodott majd beleharapott alsó ajkába.
-Te is nekem.-mondta de éreztem,hogy ez nem minden. Mintha valamit még mondani akart volna de mégsem tette.-Mennem kell.-mondta majd a laptop fölé nézett egyenesen az ajtóra amin Harry jött be.
-Nialler mindenki téged vár!-mondta Harry kissé fura hangszínnel. Bizonyára már rendesen be volt állva.-Gyere már, van kint egy szőke csaj. Ha gondolod elkérem a számát neked.-mondta majd oda jött Niall mellé és átkarolta a vállát.-Gyere már.-morogta.
Niall megvetően nézett Harry-re és arca vörösödni kezdett.
-Harry nekem van barátnőm és szeretem őt.-mondta Niall mintha ott sem lennék. A szívem majd kiugrott a helyéről. Olyan jól hangzik ez az Ő szájából.-És őszintén szólva nem vagyok bulizós hangulatomba. -folytatta kisebb töprengés után.
-Ne mááár. Mindenki neked tartogatja magát erre itt bent kockulsz. Ember.-mondta Harry eléggé furcsa fejeket vágva
-Harry. Most a bulizás az amire a legkevésbé vágyom.-mondta Niall kissé ingerülten.
-Jól van. Akkor megyek és megszerzem a szőke cica számát. Magamnak. És Te nem kapod meg.-mondta sértődötten majd kiviharzott a mosdóból.
-Ne haragudj.-mondta Niall egy szuszra.-Harry...egy kicsit sok vizet ivott.
-Ugyan. Harry-től megszoktam. Most menj. A többiek már várnak.
-Jó éjt.-mondta majd megpuszilta a kamerát. Elmosolyodtam majd én is így cselekedtem.
-Szia.-mondtam
-Szia.-mondta Niall és intett egyet utoljára. Kikapcsoltam a videóhívást és lecsuktam a laptop tetejét.
Gondolataimba merülve feküdtem az ágyamban. Az egész ház olyan üres volt Niall nélkül. Ahogy én is. Nem érezem teljesen magam. Mint az Oreo-s keksz krém nélkül. Jó ez nem a legjobb hasonlat.