21. fejezet

 

-Niall kérlek...-suttogtam megrökönyödve. Niall felsóhajtott majd kitörtek szemeiből a könnyek. Két nagy lépéssel ismét mellettem volt és vissza ült mellém. Átkarolt és fejemet lágyan a mellkasához húzta.
A semmiből hirtelen cipő kopogása hallatszott lentről. Össze rezzentem és még inkább Niall-hez bújtam aki tágra nyílt pupillákkal fürkészte az ajtót.
-Sssh.-suttogta és befogta számat majd magához szorított. Gyengéden behúzott a sarokba és egy puszit adott fejem búbjára.-Nem lesz semmi baj Hercegnőm.-suttogta és éreztem ahogy egy könnycsepp lefolyik arcáról egyenesen a fejemre.-Itt vagyok.
Ölelése biztonságot adott törékeny, összevert testemnek.
A vér és a könny vegyített változata tocsogott előttem pár centire. Az én vérem. Alig kaptam levegőt és éreztem,hogy hamarosan elájulok a félelemtől.
-Ne remegj Hercegnőm. -mondta Niall és megcsókolt. A pillangók felreppentek a hasamba és csatát vívtak egymással. Niall még ilyen helyzetben is el tud varázsolni pedig halálosan féltem.
A lépések egyre közelebbről hallatszottak és én egyre jobban remegtem. Lehunytam a szemeimet és vártam. Hallottam Niall szívverését. Szapora volt. Ő is félt akárcsak Én.
-Srácok nem láttátok a...-rajzolódott ki előttem Lexy és Zayn alakja.-Mi történt?-kérdezte Lex ledöbbenve. Én sírva Niall mellkasába fúrtam arcomat miközben ajkait egy szakadozott sóhaj hagyta el. Egy kő esett le a szívemről. Mindkettőnkéről.
Niall simogatta a hajamat miközben újra ölébe vont s szorosan karjába zárt.
-Semmi baj Hercegnőm.-suttogta Niall és megpuszilta arcomat
Lexy és Zayn mellettünk ültek és azon tanakodtak,hogy mit tehetnénk.
-Szóval a kórház kicsukva.-mondta Zayn
-Igen.-bólintott Niall és magához szorított.
-Akkor mégis mit tegyünk?
-Nem tudom...fogalmam sincs.-suttogta Niall és velem együtt felállt a földről. Szorosan tartott, nem engedett el egy másodpercre sem.-El viszem egyenlőre be a szobába. Pihennie kell.
Az izgalomtól eddig eszembe se jutott,hogy fáradt vagyok, csak most.
-Minden rendben lesz.-mondta Niall és lerakott az ágyra. Szorosan mellém feküdt és végig simított meggyötört arcomon.
-Niall kérlek ne nézz rám...-mondtam s eltakartam arcomat
-Ne hülyéskedj már. Mi baj?
-Nem akarom,hogy így láss...megint. Ha ezek után elakarsz hagyni akkor én elfogadom. Senki se szeretne egy olyan barátnőt akin kék-zöld foltok vannak. Talán van annyi spórolt pénzem,hogy el legyek egy kisebb albérletbe.
-Hercegnőm ne mondj ilyeneket.-mondta Niall. Szemébe könny gyűlt.-Nem érdekel,hogy nézel ki vagy,hogy sem. Szeretlek.
Fáradtan elmosolyodtam mire Niall megcsókolt. Ránk húzta a takarót és énekelni kezdett csendesen.
-Your hand fits in mine like it's made just for me, but bear this mind it was meant to be, and I'm joining up the dots with the freckles on your cheeks,and it all makes sense to me.
-Niall...-suttogtam
-Cause it's you, oh it's you, it's you they add up to, and i'm in love with you.
-Szeretlek.
-Srácok...Harry-ék itt vannak. Mit mondjak nekik?-kérdezte Zayn az ajtóban állva
-Hívd be őket. Reggel főztem kávét ha esetleg kérnének. A hűtő meg tudják hol van.
-A francba is Niall. Ők a barátaink. Nem titkolhatjuk előlük örökké. Előbb utóbb úgyis rájönnének.-mondtam és kezemmel végig simítottam bársonyos arcán.
-Zayn ha zavarunk akkor...-hallottam Liam hangját az ajtóból. Tekintetem oda kaptam. A srácok az ajtóban álltak Zayn mögött.
-Mi történt?-eszmélt fel az ámulatból Harry
-Később elmesélem.-mondta Niall és megpuszilta fejemet.
Louis együtt érzően intett egyet majd elmentek. Arcomat Niall mellkasába fúrtam és ismét kitört belőlem a sírás. Zokogtam. A tudat,hogy apám bármikor bánthatja a szerelmem megrémisztett. Ha Niall-nek valami baja esik azt sohase fogom megbocsájtani magamnak.
Hirtelen nyilalló fájdalmat éreztem egész testemben. Remegni kezdtem és már nem éreztem semmit. A külvilág körülöttem teljesen megszűnt. Egyedül Niall arcát láttam amint rám néz tengerkék szemeivel. Az íriszekbe könny szökött majd lágyan megcsókolt. A csókban keveredett a vér és Niall mentolos rágójának íze. Szerettem őt. Rettenetesen. Minden egyes porcikáját egytől-egyig.
Hirtelen ismeretlen érzés tört rám. Szédültem. Minden ami a szobában volt pörgött velem.
-Szerinted létezik?-suttogtam elhaló hangon.
-Micsoda?-kérdezte
-A Mennyország.
-Azt nem tudom. De biztos vagyok benne,hogy van valami.-mondta nyugodt hangszínnel.-Most aludj.-mondta és végig simított hajamon. Niall keze végig enyémen pihent. Egy pillanatra sem hagyott magamra. A fülembe szuszogott és suttogott. Keze néha-néha végig siklott testemen. Ilyenkor a hideg fel-le futkosott a hátamon. Szája lágyan az enyémhez ért , és éreztem, ahogy az erő kiáramlik végtagjaimból. Niall ajkának feszes , mégis gyengéd érintése a legédesebb ambrózia volt számomra. Vad szenvedélyt lobbantót lángra bennem,mintha a testem az ő érintésétől ébredt volna fel álmából.

Niall

Édes istenem...Az egész az Én hibám. Ha nem hagyom magára akkor nem történik meg ez az egész. Mérges volt magamra amiért nem voltam itt vele. Nem, a munka fontosabb volt. Egy idióta vagyok! Mégis,hogy hagyhattam magára őt?! Istenem ha El jobban lesz esküszöm jobban oda fogok figyelni rá és minden egyes kívánságát lesni fogom. Mardos a bűntudat. Ahogy most mellettem fekszik összetörve, meggyötörve. Nem tudom mi lesz vele, velünk...kettőnkkel. Nem akarom őt elveszíteni. Mindent megteszek érte csak ne essen baja. A csillagokat is lehozom neki csak legyen vége ennek az őrületnek és csukják le az apját. Örökre. És akkor végre minden a régi lehet.
-Istenkém...milyen gyönyörű vagy.-suttogtam fülébe mire kissé összerezzent törékeny alakja. Csukott szemmel beleharapott alsó ajkába. Nagyot nyeltem majd ajkaihoz furakodtam.-Mhh...ezt hagyd csak rám.-suttogtam gyönyörűen ívelt ajkaiba majd beleharaptam az alsóba mire nyöszörögni kezdett. Kezem a derekára fonódott és kissé magamhoz szorítottam.
-Már majdnem elfelejtettem,hogy milyen jól csókolsz.-mondta a maga mézédes, csilingelő hangján amitől a vágy úrrá lett egész testemen, de tartottam magam. Most El a legfontosabb és az Ő egészsége.
Váratlanul remegni kezdett és felsikoltott. A szívem hevesen vert. Mit kell ilyenkor csinálni? Megrémisztett. A levegőt kapkodta miközben kezemet és az ágy huzatot szorongatta.
-Sssh. Semmi baj.-suttogtam fülébe amitől kissé lenyugodott.
-Niall...-préselte ki nevem ajkain.-Akarlak.-mondta ki a szót amitől szemem elsötétült.
-Mi?-kérdeztem. Tisztán és jól értettem de az agyam még sem akarta befogadni.
-Itt és most. Utoljára. Kérlek.-suttogta könnyes szemmel.
-Hercegnőm biztos vagy benne?-kérdeztem. Az érzelmek kavarogtak bennem. Én is akartam őt, persze. Mégis bizonytalan voltam.
Bólintott. Nem akartam neki fájdalmat okozni. Legszívesebben elsírtam volna magam. Akartam őt. Érezni akartam ahogy törékeny teste az enyém alatt vonaglik miközben háta ívbe feszül és a nevemet sikítja. De nem éreztem helyesnek,hogy itt és most kerüljünk intim kapcsolatba.
-Aludj.-suttogtam nyugodt hangon miközben legbelül üvöltöttem a hülye érzéseim miatt.
Elisabeth egy 'o' betűt formált gyönyörű ajkaiból miközben egy sokat mondó pillantással rám nézett.
-Lesz még időnk. Rengeteg. Csak aludj, kérlek.-kértem nevetve. Ő is nevetett. A mai napon először. Nevetése csilingelt fülemben. Ujjaim végig szántották kissé göndör tincseit majd hajáról egészen a combja közepééig vándoroltak.
-Elképzeltelek milyen lennél fehérben...-suttogtam fülébe miközben végig simítottam arc csontján egészen áll vonaláig. Mandulavágású szemeit nagyra nyitotta és mosolyogva nézett vissza rám.
-Kövér. Leginkább.-vágta rá azonnal.
-Gyönyörű vagy.-mondtam majd bemásztam a takaró alá. Kissé megugrott amikor szám érintette puha hasát de két kezemmel lefogtam csípőjét amit kék,zöld és lila foltokba volt borulva. Lassú csókokat hagytam alhasán amitől kuncogni kezdett így hasa megremegett. Vissza másztam hozzá így arcunk újra egy szintbe került.
-Niall...-suttogta miközben szemeit kissé lehunyta.
-Hm?
-Ugye nem hagysz magamra?-kérdezte. Szemeit csukva tartotta. Arcán nem mutatkozott semmiféle érzelem. Egyedül a hangszínéből tudtam kiszűrni; fél.
-Eszem ágába sincsen. Végig és még azután is itt leszek veled.
-Biztos?-kérdezte bizonytalanul. Válaszul megcsókoltam lágyan, ő pedig belemosolygott a csókba.
Lopva az órára pillantottam. Fél 5 volt, délután. El-t közel húztam magamhoz és átkaroltam a derekát.
-Niall, ha apa vissza jön nem tudsz majd megvédeni tőle.-motyogta.
-Megpróbálhatom.-mondtam mosolyogva és megcsókoltam.
-Niall, ez nem holmi vicc. Kétszer olyan erős lett,mint volt. A rendőrség napok óta keresi de nem tudják elfogni.-mondta zaklatottan
-Ezzel most ne foglalkozz,oké? Csak aludj szépen.-próbáltam lenyugtatni.
Magamban már a bosszút tervezgettem. Hogy mit csinálok majd azzal a gerinctelen alakkal. Mégis milyen ember az aki kezet emel egy lányra? Főleg ha a saját gyermekéről beszélünk. Pszichopata állat. Én ezt nem tűröm tovább. Nem hagyom,hogy bárki is hozzá érjen a szerelmemhez. Szörnyű volt így látni El-t. Mindig is egy erős lány volt de most romokban hever. Össze tört lelkileg és fizikailag is. Csontja nem tört hála égnek viszont másnál-másabb sebek jelentkeztek testén.
-Hozol nekem egy fájdalom csillapítót?-suttogta halkan. Kinyitottam a mellettem lévő asztal fiókját és kiszedtem belőle egy fájdalom csillapítót. Kezébe adtam és segítettem fel ülni neki. Elvettem az asztalról egy pohár vizet és neki adtam. Bevette a gyógyszert majd kortyolt egyet a vízből. Elszedtem tőle a poharat és vissza raktam az éjjeli szekrényre.
El behunyta szemeit majd elaludt. Végre.