19. fejezet

 

 
A idő semlegessé vált, a nappalok és az éjszakák összefolytak. A hangok amiket a napokban rendszeresen hallottam egyre közelebbinek és hangosabbnak tűntek.
Éppen a reggeli kávét főztem mikor hangokat hallottam a felhajtóról. A szívem vadul vágtatott. Arcomra rémület ült ki, minden receptorom a hangot fürkészte.
Halkan felkeltem a székről és az ablakhoz mentem. Lassan és óvatosan elhúztam a  függönyt. Nem akartam hinni a szememnek. Tekintete a szívemig hatolt. Az a kék szempár amibe mindig elveszek mosolyogva nézett vissza rám.
-Niall...-suttogtam halkan. Kifutottam a nappaliba. Már nem érdekelt,hogy egy pszichopata állat a ház körül ólálkodik. Csak Ő számított. Rekord idő alatt nyitottam ki az ajtót és futottam ki a felhajtóra. Mindössze Niall egyik pulcsija és a bugyim volt rajtam. De nem érdekelt.
Mikor Niall elé értem nyakába ugrottam és arcomat nyakába fúrtam. Szorosan öleltem magamhoz.



-Hogy,hogy ma jöttél haza?-motyogtam
-Vagy ma jövök haza vagy egy hét múlva. Szerintem jól választottam.-suttogta fülembe. Ajka csiklandozta fülemet amitől kirázott a hideg. Meleg, bizsergető érzés futott fel a gerincemen. Niall sétálni kezdett velem a ház felé. Én még mindig a nyakába voltam. Lábamat dereka köré fontam és megpusziltam arcát. A házban lerakott a kanapéra majd mellém ült és átkarolta vállam.
-Hiányoztál.-suttogta fülembe. Az ölébe ültetett majd végig simított arccsontomon. Ajkait enyéimhez érintette és kissé félve megcsókolt. Beletúrtam hajába,hogy bátorítsam.
Az ég megdörrent és másodpercek töredéke alatt eleredt az eső.
-A cuccaim.-motyogta Niall
-Basszus.-szitkozódtam és kiszálltam öléből. Niall kirohant a kertbe én pedig utána. A bőröndjei már szarrá áztak annyira esett az eső.
-Francba.-mondta Niall mikor behozta az összes bőröndjét. A vizes pólón keresztül tökéletesen kirajzolódtak kidolgozott kockái amiktől elállt a lélegzetem. Francba.
Niall fél mosolyra húzta ajkát mikor észre vette,hogy egy ideje kockáit figyelem. Egy szó nélkül leszedte pólóját így egész felső teste megmutatkozott. Közelebb lépett hozzám és fülemhez hajolt.
-Neked is vizes lett a felsőd.-suttogta fülembe. Felsőmre pillantottam. Eddig észre se vettem,hogy csurom víz lett.
Lassan a pólóm aljához nyúlt és elkezdte felfelé húzni. Végig a szemembe nézett. A kontakt csak akkor szakadt meg mikor egy pillanat alatt lehúzta pólómat. Keze derekamra tévedt és közel húzott magához. Forró ajkait enyéimre tapasztotta.
-Menjünk...fel...az...emeltre.-suttogtam a csókok között
Bólintott és megragadta karomat. Felmentünk az emeltre ahol Niall neki döntött a folyosó falának.
-A szobára gondoltam.-mondtam mosolyogva
-Nekem mindegy.-mondta furcsa hangszínnel. Felkapott és becipelt a szobába. Ismét a falnak támasztott és mélyen a szemembe nézett. Pár pillanat erejéig csak néztük egymást. A gyengébbik fél-mint mindig- most is én voltam. Niall kezét derekamra vezette és közelebb húzta magát hozzám. Nem bírtam tovább. Megcsókoltam.




-Khm...-mondta Niall mosolyogva
-Mi az?-kérdeztem tetetett komolysággal
-Sok rajtad a ruha...még mindig.-motyogta ajkaimba. Derekamról keze nadrágomra vándorolt. Beakasztotta két ujját a szélébe és lehúzta.-Sokkal jobb.-mondta széles vigyorral arcán és végig nézett rajtam. Megnyalta alsó ajkát. Lepkéim öldösni kezdték egymást és azt hittem össze esek a boldogságtól.
-Annyira hiányoztál.-motyogtam ajkaiba.-Legközelebb majd veled mehetek?
-A turnéra?
Bólintottam és szemébe néztem.
-Mindenképp magammal viszlek.
Elmosolyodtam majd csupasz felső testét magamhoz öleltem. Egyik keze hátamat simogatta míg a másik derekamon nyugodott.
-A pi...-kezdtem el a mondatom de mielőtt bármit is mondhattam volna kezemet szám elé tartottam.-Elkések a munkából.
-Már annyi az idő? Nem fér bele egy kis ungibungi?-kérdezte perverz mosollyal arcán
-Jó lenne, de sajnos rohannom kell. Alex-nek hírei vannak és nem szabad elkésnem.-mondtam és felhúztam a nadrágomat
-El viszlek.-ajánlotta fel Niall amit én el is fogadtam. Felkaptam az egyik pólómat a szekrényből és rohantunk is le az előtérbe. Megragadtam a kabátom és megvártam amíg Niall is leér a lépcsőn. Megfogtam a kezét és kimentünk az ajtón.
-Be jössz te is?-kérdeztem az étterem előtt
-Persze.-vágta rá Niall és kézen fogva besétáltunk az étterembe.
-Jó reggelt.-köszöntött Alex.-Helló Niall.
-Alex.-biccentett Niall és leült az egyik asztalra. Megragadta derekam és maga elé húzott. Állát nyakamra tette és fülembe szuszogott. Karjai védelmezően húztak közel felső testéhez.
-Lexy itt van már?-kérdezte Alex körül nézve. Mindenki itt volt rajta kívül.
Megráztam a fejem. Nem vall Lexy-re,hogy elkéssen. Biztos történt valami. Éppen találgatni kezdtünk volna,hogy mi történt vele amikor végre befutott...Zayn-el az oldalán.
-Bocs,hogy késtem.-szabadkozott.
-Semmi baj. Ülj le.-mondta Alex nyugodt hangon. Lexy rám mosolygott és leült Zayn mellé.
-Ezek ketten...-suttogta Niall mosolyogva
-Nem tudom.-vágtam a szavába.-De úgy tűnik.
-Szóval.-kezdte Alex a mondani valóját.-Bizonyára feltűnt nektek,hogy egyre kevesebb a vendég mostanság így a pénz is kevesebb lett. Ti mind nagyon jó munkát végeztetek, a hiba bennem van. Sajnálom, de az éttermet be kell zárni.-mondta Alex lesütött szemekkel. Senki nem szólt semmit. Mindenki szeretett itt dolgozni,mert egy jó munkahely volt.
Niall szorosabban húzott magához és arcát lapockámba fúrta.
-Péntekig ki kell pakolni az éttermet. Aki szeretne és tud is segíteni azt szeretettel várom. Mára ennyi volt. Holnap találkozunk.-mondta Alex és bement az irodájába. Lexy-vel nem is tudtam beszélni,mert elviharoztak Zayn-el együtt.
-Ugye jövünk segíteni?-kérdeztem Niall-t miközben felé fordultam.
-Persze. Alex egy nagyon jó ember.
Elmosolyodtam és megpusziltam arcát.
-Menjünk haza és pihenjünk. Három napig cuccokat fogunk pakolni.-mondta Niall és megfogta kezemet. Kimentünk az étteremből és haza sétáltunk.
-Hol is hagytuk abba mielőtt elmentünk volna itthonról?-búgta Niall a fülembe
-Hmm...-hümmögtem és megragadtam kabátja gallérját. Niall keze megragadta derekam és beljebb tuszkolt a házban.
-Valahol itt nem?-kérdezte mikor már csak fehérneműben voltam.
-Nem, nem.-mondtam mosolyogva és megragadtam pólóját és lehúztam róla.- Rajtad még mindig sok a ruha.-mondtam nevetve
-Tegyél ellene.-kacsintott rám mire én megragadtam nadrágja övét és kikapcsoltam így nadrágja könnyebben lejött róla. Niall fölém hajolt és szemembe nézett.
-Kész vagy?-kérdezte mosolyogva
A pillangók felröppentek alhasamba és nem tudtam megszólalni. Bólintottam és megragadtam Niall vállát. Niall már éppen bepozicionálta magát amikor ismét hangokat hallottam. Felsikoltottam és rémülten szemébe néztem.
-Mi a baj?-kérdezte nevetve.-Semmi nem csináltam még.
-Nem hallottad?-kérdeztem. Niall bizonyára idiótának néz. Remek.
-Mit?
-Azt a hangot. Mintha valaki beszélt volna.-mondtam és kimásztam Niall alól. Magamra takartam egy takarót és az ablakhoz sétáltam.
-Hercegnőm, nincs itt senki csak Te meg Én.-mondta Niall és mögém lépett. Erős kezei megragadták derekam és hátra húzott. Niall teste enyémnek ütközött.
-Igazad van. Biztos képzelődtem a kimerültség miatt.-mondtam nyugodt hangon és Niall felé fordultam. Kezemet vállára vezetettem majd megcsókoltam. Niall a derekamnál fogva felemelt és vállára helyezett.
-Niall tegyél le!-kiáltottam nevetve. Niall rám se hederített csak vitt tovább, fel a lépcsőn.-Le fogok esni!-kiáltottam.
-Nem fogsz. Foglak.-mondta Niall nyugodtan. Lerakott a szobája ágyára majd mellém feküdt. Szorosan mellettem volt miközben hajamat simogatta és fülembe szuszogott. Egyik kezével átkaroltam derekamat így még közelebb éreztem magam hozzá. Mélyen a szemembe nézett majd lágyan megcsókolt. Kezét elvette derekamról és arcomra csúsztatta. Kezei lefedték arcom nagy részét ami szinte lángolt Niall érintése alatt. Niall gondolt egyet és hirtelen fölém hajolt. Ismét két gyönyörű írisszel találtam szembe magam amikben azonnal elvesztem.
-Szeretlek.-mondta és végig simított arccsontomon.
-Én is szeretlek, Horan.-mondtam mosolyogva és egy puszit nyomtam ajkaira.