Figyelem!

Meg fog szűnni a Google Reader ami azt jelenti, hogy azok a blogok amiket követtek (köztük az enyém is) el fognak tűnni illetve a feliratkozók is.

Elisabeth életét itt követhetitek tovább. :)

17. fejezet

-Niall!-hallottam Liam hangját kintről.
Niall elhúzta a száját és bűnbánóan rám nézett.
-Szia.-mondta s eltolt magától
-Szia.-suttogtam erőtlenül és még egyszer ráérősen megcsókoltam. Niall hosszan, rajongva csókolt vissza majd eltolt magától kissé.-Jó utat.-motyogtam ajkaiba
-Vigyázz magadra.-mondta s felkapta bőröndjeit. Karizmai megfeszültek a súlytól amitől totál elvörösödtem.
-Mi van még gyors lezavartatok egy kört korán reggel?-hallottam Louis vihogó hangját kintről. Nagyon jól el tud szórakozni a saját poénjain.
-Idióta.-mondta Niall és bebokszolt egyet Lou karjába aki nevetve szállt vissza az autóba. Niall még egyszer felém fordult és elmosolyodott. Vissza mosolyogtam és bátortalanul intettem neki. Biccentett majd beszállt a kocsiba. A srácok intettek nekem az autóból amikor elhajtottak én pedig viszonoztam ezt a gesztust.
Orrom előtt becsuktam az ajtót és az ablakhoz futottam. A srácok most hajtottak ki az utcából. Behúztam a függönyt és elővettem a laptopom. Leültem a kanapé elé a szőnyegre és felnyitottam. Nem telt el egy perc Lex már keresett skype-on.
-Szia!-köszöntem a kamerába
-Hali!-mondta és elmosolyodott-Egyedül vagyok itthon...nincs kedved átjönni?
-Nem akarlak zavarni...-motyogtam
-Ugyan! Szóval jössz?
-De csak ha tényleg nem zavarok.-mondtam óvatos mosolyra húzva ajkaim
Lexy megrázta a fejét és lecsukta a laptopja tetejét. A sajátomat becsúsztattam a táskámba majd vállamra vettem. Felkaptam a kabátom majd lesiettem a lépcsőn. Becsuktam a bejárati ajtót majd gondosan kulcsra zártam. Meghúztam a táskám pántját vállamon majd siettem Lexy-hez. Út közben megálltam egy Starbucksba és rendeltem elvitelre két frappuccinót.
Kirohantam a kávézóból és kezemben a két itallal rohantam Lexy-hez.
-Szia!-tátogtam kintről. Lexy észre vett és kinyitotta az ajtót
-Hali!-mondta és átölelt.
-Tessék.-nyújtottam át az egyik poharat
-Nem kellett volna.
-Ugyan. Csak egy kávé.-vontam meg a vállam és leszedtem a kabátom. Lexy kiszedte a kezemből és felakasztotta. Elmosolyodtam mikor tekintetünk össze találkozott.
-Szóval...-mondta és a kanapén maga alá húzta lábait. Megfújta kávéját amiből a gőz madár szerűen röppent fel a pohárból.-Mi a helyzet Niall-el?-kérdezte vigyorogva. Fejem vörösödni kezdett a név hallatán. Beleharaptam alsó ajkamba és tekintetem fel emeltem.
-Turnén van.-mondta alig hallhatóan. Istenem...miért hiányzik ennyire?
-Zayn nem mo..-mondta és kezét szája elé kapta.-Mármint nem kérsz zacskós levest?-próbált javítani
-Zayn?-kérdeztem felvont szemöldökkel vigyorogva. Istenem ha ez a két hülye összejön...
Bólintott.
-Na mesélj.-mondtam és letettem a kávémat s mind porcikámmal Lexy-re koncentráltam.
-Nincs semmi. Zayn nem figyel rám...csak barátként tekint rám...és én többet szeretnék,mint...barátság.-mondta a 'barátság' szót megnyomva
-Oh...-mondtam mosolyogva.
-De mindegy. Nem vagyok elég jó neki.
Megráztam a fejem s gyengéden átöleltem.
-Nem vagyok elég jó neki...-suttogta hüppögve. Nem mondhattam el neki,hogy Zayn is többet szeretne,mint barátság. Pedig el akartam mondani neki...
-Héj...-mondtam s kissé eltoltam magamtól-Nem azért jöttem át,hogy szomorkodjunk.
-Bocsi.-mondta száját húzogatva.
-Csak nem szeretlek sírni látni.-mondtam mosolyogva. Kezembe vettem kávéját és átnyújtottam neki.
Zsebemben megcsörrent a telefonom. Sietősen kikaptam onnan és felvettem.
-Hercegnőm..-hallotam Niall bársonyos hangját a vonal túlsó végén.-Leszálltunk és majd eset hívlak skype-on. Most itt vagyunk a Backstage-be. Sietnem kell. Szeretlek.
-Én is szeretlek. Szia!-mondtam és leraktam a telefont. Nekem elég volt ennyi ahhoz,hogy földöntúlian boldog legyek. Hallottam a hangját és ezek szerint jól van.
-Nos?-kérdezte Lexy kizökkentve gondolataimból.
-Este hív majd skype-on.-mondtam és vissza ültem a kanapéra. Az falon kattogó órára pillantottam. Fél kettő volt.
-Amúgy hol is vannak most?
-Ámerikába.-mondtam nevetve
-És mikor jönnek vissza?
-2 hét múlva...-mondtam komolyra véve a figurát
-Rendeljünk kaját?
-Ahw vártam már,hogy mikor kérdezed meg. Éhen halok.-mondtam röhögve és felkeltem
-Pizza vagy kínai? A pizzás fiú helyesebb.-mondtam Lexy nevetve miközben a telefon felé nyúlt.
-Akkor pizza.-mondtam még mindig rázkódva a nevetéstől. Lex tárcsázta az egyik pizzázót és rendelt. Én közben a falnak dőlve rázkódtam a nevetéstől.
-5 perc és kihozzák.-mondta Lexy komolyan. Rá néztem és mindkettőnket elkapott a röhögő görcs. Ismét...
-Khm..-hallottam az ajtó elől
-Öhm...-mondta Lexy és megigazította haját. Kinyitotta az ajtót ahol a pizzás fiú állt.
-Szia!-mosolyodott el kedvesen a srác
-Helló.-mondta Lexy halkan. Előszedte zsebéből a pénzt és oda nyújtotta a fiúnak.
-Tessék.-adta oda a pizzát.
-Kösz.-mondta Lexy és felém fordult. Én megvontam a vállam majd egy mozdulattal becsuktam az ajtót. Elkezdtünk nevetni és éreztem,hogy a srác még mindig ott áll az ajtóban.
-Sssh!-mondta Lex és befogta a számat. Láttuk,hogy a srác elmegy az ablak előtt majd eltűnt a szemünk elöl.
-Szóval...-mondtam és felnyitottam a pizza doboz tetejét és kiszedtem egy szeletet.-Zayn és Te...
-Csak barátok vagyunk.-vágott a szavamba
-Zayn jó fej srác.-mondtam bólogatva
-Az.-mondta halkan miközben pizzájába harapott.-Öhm...a laptopod.-mondta Lex a gépre mutatva. Niall volt az skype-on. A kaja kiesett a kezemből és villám gyorsasággal száguldottam a géphez. Felcsaptam a tetejét elfogadtam a videó hívást.
-Szia.-köszönt Niall miközben hajába túrt. A lepkéim öldösték egymást és ebben a pillanatban azt hittem sikítani tudtam volna a boldogságtól.
-Szia.-köszöntem épphogy hallhatóan.
-Hercegnőm legközelebb te is jössz velem. Nagyon hiányzol.
-Te is nekem.-mondtam fájdalmasan elmosolyogva.
-Hol vagy most?
-Lexy-nél.-mondtam mosolyogva és úgy fordítottam a gépet,hogy benne legyen a kamerába Lex.
-Az pizza?-kérdezte Niall vissza fojtott hangon.
-Ühüm. És nagyon finom.-cukkolta Lexy
-Haha! Nagyon vicces.-mondta Niall gúnyos mosolyra húzva ajkait.-Minden oké?
-Igen...csak hiányzol.
-Még bírd ki Hercegnőm. Amint lehetőségem lesz rá repülök hozzád.-mondta.
Oldalról Lou somfordált be a képbe majd amikor észre vette,hogy észre vettem kihúzta magát és elmosolyodott.
-Szia.-köszönt és közelebb jött. Vártam,hogy kérdezzen vagy mondjon valami perverzet de nem szólalt meg csak mosolygott és sóhajtozott.
-Lou...beteg vagy vagy mi a halál van veled?-fakadt ki belőlem
-Nem...csak gondolkoztam.-mondta Lou komolyan. Niall felröhögött és a háttérben hallottam,hogy a többiek is elnevetik magukat. Louis is feladta és elnevette magát. Kisétált a képből és lefeküdt a Niall mögött lévő ágyra,
-Minden oké?-kérdezte mosolyogva. Néha úgy érzem amit Niall iránt érzek több,mint szerelem. Szavakkal nem tudnám kifejezni mennyit jelent nekem,hogy van nekem.
-Igen.-sóhajtottam.
Nem beszéltünk csak néztünk egymást.
-Szeretlek Niall.-bukott ki belőlem. Niall elmosolyodott és egy puszit nyomott a kamerára.
-Fiúk 1 óra múlva koncert.-jött be Paul a szobába.
-Majd még beszélünk.-mondta Niall és elmosolyodott.
-Mindenképp.
-Szeretlek.
-Én is.
-Na gyere Rómeó!-mondta Louis és megfogta Niall vállát.
-Szia.-mondta halkan és lecsukta a laptop tetejét.

16. fejezet

-Tudod...nem terveztem,hogy itt alszom nálad.-suttogta miközben fürtjeimmel játszadozott éppen.
-Gondolod,hogy ezek után engednélek,hogy a saját ágyadban aludj?-nevettem el magam és izzadt felsőtestét a sajátoméhoz húztam. Arcunk pár centire volt és éreztem ahogy Niall forró levegőjét a nyakamba fújja.
-Hiányozni fogsz...-suttogta fülembe. Fejét felemelte és mély kék szemeit rám vetette. Hirtelen ürességet éreztem. Régen éreztem ilyet. Talán anya halálakor.
-Te is...-mondtam szomorkásan mire magához ölelt.
-Ígérd meg,hogy nagyon vigyázni fogsz magadra.-mondta halkan és arcát kulcscsontomba fúrta. Ujjaimat szőke tincseibe vezettem és kissé meghúztam őket.
-Megígérem. De Te is nagyon vigyázz magadra.-mondtam és megpusziltam feje búbját. Melegség járta át a testem és éreztem,hogy testem bizseregni kezd Niall érintése nyomán. Lassú csókokat kezdett hagyni felsőtestemen amitől a vér az arcomba szökött és a pír ellepte arcomat.-Niall...-motyogtam mire szerelmem felkapta fejét és rám nézett.-Szóval...Holly...-hebegtem miközben idegesen a hajamba túrtam.
-Ne aggódj miatta.-mondta és lágyan megcsókolt.-Ő már a történelem. Te vagy az Én jelenem és jövőm.-suttogta bársonyos hangon és magához ölelt.
-Szerinted ami kettőnk közt van örökké fog tartani?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Figyelj...olyat érzek irántad, mint még senki és semmi iránt. Bármit képes volnék feladni érted.
-Komolyan?-kérdeztem meghatódottan. Még soha nem mondott nekem semmi ehhez foghatót. Elkönyvelhetjük,hogy halálosan beleszerettem ebbe a srácba, itt, mellettem.
Niall nem válaszolt. Jól tudtam a választ.
Vajon amikor apa elől menekültem Niall miért nem sétált el egyszerűen mellettem,mint ahogy a többi gyalogos tette? Miért? Miért pont Ő volt az aki megmentette az életem? Olyan sok más ember él itt és a több millió emberből pont Ő.
-Niall...alszol?-suttogtam félve nehogy felébresszem.
-Most már nem.-mosolyodott el édesen.-Mondd.
-Szóval...amikor megláttál az utcán miért nem sétáltál el mellettem? Csak úgy...egyszerűen.
 -Láttam valamit benned amit más nem. Olyan érzelmeket váltottál ki belőlem már az első másodpercekben mit ember még belőlem soha! Amikor meghallottam a hangodat egyből elbűvöltél. Nem érdekelt,hogy mi lesz a következménye. Téged akartalak már az első pillanattól fogva. Ez olyan szerelem első látásra dolog. Amikor megláttalak a padom, egyedül ücsörögve nem tudtalak volna ott hagyni. Amikor rám pillantottál olyan helyre repítettél ahol rég nem jártam. Boldog voltam. Nem is ismertelek de tudtam,hogy melletted boldog lehetek.-mondta s nekem működni kezdtek a könny csatornáim. A sós cseppek szememből zápor szerűen hullottak le a párnára ami a monoton csendben hatalmas nagy zajnak tűnt.-Héj, ne sírj.-mondta s mutató ujját végig húzta állvonalamon majd benyúlt az állam alá és kényszerített,hogy nézzek bele a szemébe amiben pont úgy mint az első alkalomkor elvesztem.-Szeretlek és ez nem fog változni. Soha.-suttogta és még szorosabban magához szorított.-Most próbálj meg aludni.-mondta és megpuszilta a fejemet-Jó éjt.-suttogta és pár perc múlva már elaludt. Én még forgolódtam az ágyban a sajátos kis kérdéseimmel. Nem akartam a kis csacsiságaimmal felverni őt az álmából,mert holnap nehéz napja lesz és nem akarom lefárasztani.

 ○○○

Reggel Niall mellett ébredtem. Bevallom nem szoktam meg,hogy egy Adonisz szuszog mellettem édesen, de megtudnám szokni.

-Szívem...-suttogtam és végig simítottam karján.

-Hm?-kérdezte álmos szemekkel és rám vetette íriszeit.

-Ideje felöltözni. A srácok hamarosan itt vannak érted.-suttogtam és megpusziltam vörös arcát

Niall morgott valamit majd vissza rántott az ágyba. Cirógatni kezdte arcomat majd egy kis puszit nyomott orromra.
-Niall...-suttogtam mosolyogva és megpróbáltam kijutni karja erős öleléséből.
-Jól van,na.  2 hétig nem látlak. Ennyi még nekem is jár.-mondta durcás arccal és megcsókolt. Ártatlan, szenvedélyes csókunkból egy még az előzőnél is szenvedélyesebb és élettel teli csók született. Niall kissé ráharapott alsó ajkamra amitől kisebb nyöszörgés hagyta el számat. Niall-nek ez tetszett. Tudta jól,hogy mivel tudja a talajt -jelen esetben az ágyat- kifordítani a talpam alól. Elég egy pillantás és Én már egy más világba érzem magam.
-Most már tényleg ideje felkelni.-mondta és kissé eltoltam magamtól.
-Nem szereted már ha megölellek?-kérdezte és fájdalmasan rám nézett.
Válasz képében megcsókoltam. Tetszett neki. Visszacsókolt.
-Tisztázva?-kérdeztem mosolyogva
-Azt hiszed egy csók és már elszáll minden kételyem afelől,hogy szeretsz-e?-kérdezte és hangjában hallani véltem némi...gyerekes pajkosságot. Mintha cukkolni akart volna.
Szórakozottan megráztam a fejem és még egyszer megcsókoltam. Ezúttal elkapta karomat és magára rántott.
-Niall lekésed a repülőt...-kuncogtam
-Basszus tényleg!-mondta és pupillái tágra nyíltak. Remélem,hogy csak véletlen volt,hogy a földön kötöttem ugyanis Niall hirtelen mozdulatától amikor kikelt az ágyból lesöpört a földre.
-Ne haragudj.-mondta és felém hajolt.-Megütötted magad? Ne haragudj jobban kellett volna figyelnem. Nem fáj semmid?-kérdezte mire akarva-akaratlanul elmosolyodtam
-Semmi baj.-mondtam és felkeltem a padlóról. Niall elmosolyodott és lassan magához húzott. Belecsókolt a nyakamba miközben keze combomra csúszott. Apró köröket írt bőrömbe ujjaival amitől még inkább libabőrös lettem.
-Niall...a gép.-mondtam nevetve
-A te hibád ha lekésem. Túlságosan...leköt a szépséged.-suttogta és megcsókolta nyakamat majd kissé beleharapott metsző fogaival.  Beletúrtam szőke hajába és megpusziltam az arcát.-Najó. Most már tényleg megyek öltözni.-mondta s eltolt magától. Azzal a lendülettel lehuppantam vissza az ágyamra és néztem ahogy Niall egy szál bokszerben (!) megy át saját szobájába,hogy keressen magának valami ruhát.
Én is szekrényemhez sétáltam és valami ruhát keressek magamnak,hogy nézzek is ki valahogy. Felkaptam egy pólót amibe még 6-szor beleférnék majd lecsoszogtam a nappaliba és vártam,hogy Niall lejöjjön.
Unalmamban a szőnyeget tanulmányoztam. Eddig azt hittem,hogy fekete-fehér csíkos de most,hogy jobban szemügyre vettem igazából fehér-fekete csíkos. Mikre nem képes az unalom!
-El...-szólított Niall a nevemen. Hátra fordítottam fejemet és a bőröndök mellett álló Niall-re néztem.
-Indulsz?-kérdeztem szomorúan és csalódottan
-Lassan itt lesznek a fiúk.-mondta s bólintott. Felkeltem a szófáról mire Niall beleharapott alsó ajkaiba. Elmosolyodtam, de nem értettem,hogy miért csinálta ezt.-Imádom ezt a pólóm rajtad látni.-suttogta fülembe mikor oda értem hozzá és átöleltem.-Istenem...mennyire fogsz hiányozni!-mondta és belecsókolt nyakamba.
-Csak 2 hétig leszel távol. Túl éljük.-vontam meg a vállam.
Kintről duda szó hangja ütötte meg fülemet.
-Indulnod kell...-suttogtam és Niall szemeibe néztem.
-Tudom.-mondta nyugodt, bársonyos hangon.
-Vigyázz magadra.-mondtam és megfogtam inge gallérját. Kissé meghúztam magam felé és -bár kényszeríteni őt sem kellett- megcsókoltam.
-Szeretlek, El.-mondta s mézédesen vissza csókolt.
-Szeretlek Nialler.

15. fejezet

 

Niall-el beszélgettünk tegnap este és úgy döntöttük,hogy ideje elmondani a sajtónak mindezt ami köztünk van.
-Mikor kezdődik az interjú?-kérdeztem
-Délután 2-kor, élő közönséggel.-válaszolta
-Akkor megyek és átöltözök...-mondtam. Niall biccentett Én pedig elindultam fel a szobámba.
Ilyenkor mit kell felhúzni? Mit illik? Meg úgy egyáltalán. Sima, utcai ruhába nem mehetek. 10 percig vacakoltam majd ráeszméltem,hogy fél óra múlva kezdődik az interjú gyorsan kikaptam a szekrényemből egy ruhát:


és gyorsan megigazítottam a hajam. Meg csináltam a natúr sminkem (alapozó, szemceruza, spirál) és felkaptam a táskám.
Niall már felöltözve várt a nappaliba.
-Kész?-kérdezte
-Igen. Azt hiszem.-motyogtam és megigazítottam a felsőmet
-Taxival vagy gyalog menjünk?
-Hmm...gyalog.-mondtam mosolyogva és kinyitottam az ajtót. Elkezdtem szaladni majd hátra pillantottam. Niall szórakozottan nézett felén.
-Most utánad kéne futnom ugye?-kérdezte elképesztően aranyos mosollyal.
 -Igen.-mondtam hatalmas mosollyal arcomon. Niall vett egy mély levegőt és elkezdett futni felém. Végig szaladtam az utcán majd a sarkon körül néztem. Niall nem volt mögöttem. A mosoly lehervadt arcomról. Hova tűnt?
A szívem hevesen kezdett verni s hirtelen egy test simult hozzám majd két kar a derekam köré fonódott.
-Meg vagy.-suttogta fülembe rekedtes hangon. Hátra fordultam és két mélykék szempár nézett rám. Elmosolyodtam és átöleltem Niall-t.
-Induljunk,mert elkésünk.-mondta és megragadta a kezem. Futni kezdett így engem is arra kényszerített,hogy fussak.
A stúdióba éppen,hogy beestünk. Niall-nek még igazítottak a haján majd mehettünk is.
-Üdv!-köszöntött minket egy hölgy és kezet fogtunk.-A show pár perc múlva kezdődik. Addig várjanak itt kint.-mondta a műsorvezető. Bólintottunk és megfogtam Niall kezét aki rám nézett.
-Izgulsz?-suttogta
-Egy picit.-motyogtam. Niall egy puszit nyomott a fejemre amitől a szívem még hevesebben kezdett kalapálni.
-Sokan találgatták már,hogy mi van Niall Horan és Elisabeth Jones között? Eleinte tagadták kapcsolatukat ám ma minden kiderül.-mondta a műsorvezető.-Hölgyeim és uraim, Niall Horan és Elisabeth Jones.
Niall elindult befelé majd Én egy kicsit lemaradva mentem utána. Niall rám mosolygott majd leültünk egy narancssárga kanapéra.
-Niall, beszélnél egy kicsit nekünk a kapcsolatokról?
-Mindig meglepődök azon, milyen gyorsan megy az idő mikor kettesben vagyunk.-kezdte Niall és rám nézett. Elmosolyodott Én pedig elvörösödtem.
-És mióta vagytok együtt?
-Másfél hónapja körül belül.-mondtam
-Elisabeth...neked édesapád börtönbe van, ugye? Mi történt?
-Öhm...szerintem ez csak rám, Niall-re és apára tartozik. Nem nagyon szeretnék nagyon erről beszélni.-mondtam és szemembe könny szökött. Niall átkarolta a vállamat és biztatóan rám nézett.
-Niall, neked volt egy kapcsolatod Holly-val. Mi van most vele? Mit szólt a kapcsolatotohkoz?
-Igen, de annak már vége. Semmit nem tudok róla így azt se,hogy mit gondol kettőnkről, de Én boldog vagyok így úgy,hogy nem érdekel,hogy más mit gondol rólunk.
-El, neked is volt egy kapcsolatod ugyebár. Mi történt?
-Hát...hogy is mondjam szépen...ezt nem lehet fényezni egyszerűen megcsalt. Elhittem neki,hogy szeret miközben csak kihasznált.
-Niall, ti a bandával 2 nap múlva indultuk turnéra ugye? Mondanál egy-két dógondolatot ezzel kapcsolatba?
-Igen jól tudod. Nem tervezek könnyes búcsút,mert 2 hét múlva jövök vissza.
A műsorvezető elhallgatott egy pillanatra majd folytatta. A közönség néha elhallgatott, néha pedig ujjongani kezdett.
-Köszönöm,hogy itt voltatok és nagyon sok boldogságot.-mondta a hölgy és felkelt asztalától. Kezet fogtunk majd kimentünk.
Felsóhajtottam és megtöröltem az arcomat.
-Indulhatunk?-kérdezte én pedig bólintottam. Kimentünk az épületből ahol a rajongók vártak minket. Egész barátságosak voltak. Próbáltam mindenkinek megköszönni a sok jókívánságot miközben Niall autogramot osztott. Amikor Niall végzett az autogramokkal elindultunk végre hazafelé.

*Másnap este*
Otthon, egyedül feküdtem az ágyamba és vártam,hogy Niall hazaérjen. Holnap indulnak a turnéra.
-Megjöttem.-dugta be fejét a szobámba. Elmosolyodtam és felültem az ágyba. Niall oda jött hozzám és két kezét letámasztotta az ágyra. Egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Én lábaimat átkulcsoltam Niall dereka körül aki felegyenesedett és a falnak támasztott. Homlokát enyémnek nyomta és ujjait az enyéimre kulcsolta.
-Hiányozni fogsz.-suttogta fülembe. Torkomban egy hatalmas gombóc keletkezett és nem tudtam nyelni. Szemeimbe könny szökött és homályosan láttam.
Elengedtem Niall kezét és inge gombjával kezdtem játszadozni,hogy eltereljem a figyelmem. Niall lerakott a földre és mélyen a szemembe nézett. Szeme sötétnek látszott és egyre sötétebb lett. Egyik gombját kigomboltam majd sorba az összeset. Végig simítottam Niall mellkasán és megpusziltam a száját.
-Biztos,hogy készen állsz?-kérdezte és közel húzott megához
-Igen.-bólintottam és a lepkék felreppentek a hasamba.
Leszedtem Niall ingét és a földre dobta.
-Ugye tudod,hogy ehhez neked is le kell vetkőznöd?-kérdezte és felsőm aljával kezdett játszadozni majd egy mozdulattal leszedte rólam a textilt. Niall az ágyra döntött és fölém tornyosult. Levette a nadrágomat és éreztem,hogy az utolsó textil darabtól is megszabadít.
-Mindjárt jövök. Ne mozdulj.-mondta és kiszaladt a szobából. Gondolatimba merülve feküdtem egyedül az ágyban majd Niall vissza jött.-A következő percekben mindent megteszek majd azért,hogy ne fájjon.
Bólintottam és lehunytam a szemem.-Szólj ha nagyon fáj.-suttogta fülembe és lassan belém hatolt. Felsikoltottam mire Niall megcsókolt.-Mindjárt jobb lesz. Ne aggódj.-mondta és lecsókolt egy könnycseppet az arcomtól. Niall lassan mozogni kezdett és már nem fájt annyira. A lepkék felröppentek a hasamba amikor Niall a fülembe szuszogott. Belekarmoltam Niall hátába amikor. A mindent elsöprő euforikus érzés mindkettőnket egyszerre kerített hatalmába. Niall legördült rólam és lihegve rám nézett.
-Ha tudnád hányszor képzeltem el ezt az egészet.-suttogta fülembe és ujjait enyéimre kulcsolta majd ránk húzta a takarót.
-Nem vagy egyedül.-biccentettem és elmosolyodtam.-Köszönöm.-suttogtam könnyes szemmel és átöleltem Niall meztelen testét.
-Ez a minimum amit adhatok neked.-suttogta és megcsókolt.