13. fejezet

 

Este 11 óra körül volt de Niall még mindig nem ért haza. Próbáltam nyugtatgatni magam és valamennyire sikerült is hála a jó égnek. A lábaim már nem remegtek annyira mint 1 órája és a szívem sem akart kiugrani a helyéről. Viszont az idegesség és az aggódás vegyített változata néha-néha átfutott testemen amitől egy kicsit megijedtem. Szavakba nem tudom foglalni mennyire aggódtam még mindig. Aztán pár perc múlva halkan kinyílt a bejárati ajtó mire Én felkaptam a fejem és a nyíló ajtóra néztem. Egy szőke fej bukkant fej az ajtóban. Meg könnyebbülten sóhajtottam fel és úgy éreztem egy egész hegység szakadt le a szívemről. Azt hittem elsírom magam amikor Niall éppen és egészségesen belépett az ajtón. Leírhatatlan öröm járta át az egész testem. Niall sétálni kezdett felém Én pedig felkeltem eredeti helyemről.
-Ne haragudj...-súgta fülembe Én pedig elmosolyodtam.
-Miért kéne haragudnom?
-Nem szóltam,hogy kések. Sajnálom.-mondta és megcsókolt.
-Aggódtam.-suttogtam és átöleltem
-Elhúzódott a próba.-mondta és neki dőlt a kanapé támlájának.-Viszont szeretnék neked mitatni egy bűvész trükköt.
-Varázsolj el.-mondta mosolyogva.
Niall kezét derekamra helyezte és hanyagul magához húzott. Ajkaink súrolták egymást és a pillangók a gyomromban újra erőre kaptak és ki akartak szabadulni.
 
Niall édesen megcsókolt majd kissé elhúzódtunk egymástól.-Mindig elbűvölsz.-suttogtam és kezeimet a mögöttem lévő asztalra helyeztem.
-Menjünk aludni. Holnap mindkettőnknek nehéz napja lesz.-mondta Nialler és átkarolta a derekam majd felkapott és a vállára rakott.
-Tegyél le.-kalimpáltam lábaimmal miközben nevettem. Niall felnevetett amikor karommal kezdtem el combjait csapkodni. Niall felcipelt a lépcsőn majd a legtetején lerakott és megcsókolt.
-Jó éjt.-köszönt el szobája ajtójából
-Jó éjt.-mosolyodtam el és bementem a szobába. Leültem az ágyamra és könyökömet térdemre helyeztem majd arcomat kezembe temettem és elmosolyodtam.

*Másnap*
 Dél tájban lehetett amikor felkeltem az ágyamból. Lecsoszogtam a nappaliba ahol Niall tévézett nagyban.
-Jó reggelt.-köszöntem a lépcsőről és ásítottam egyet.
-Jó reggelt.-nézett rám Niall kék szemeivel.-Izgulsz?
-Egy kicsit.-mondtam és egy fájdalmas mosoly ült ki arcomra
-Ügyes leszel. Tudom.-mondta Niall és magához húzott majd egy puszit adott a fejemre
-Bízom benne.-motyogtam
-Tudom,hogy sikerülni fog. Hisz ügyes lány vagy. Megoldod.

*Pár óra múlva*
Az író asztalomnál ülve néztem át még egyszer utoljára az önéletrajzomat majd össze csaptam a kis mappát és a táskámba süllyesztettem. Becsuktam tetejét és vállamra raktam. Kislisszoltam a szobából és lefutottam a nappaliba.
-Elmentem.-kiáltottam az ajtóból
-Sok szerencsét!-kiáltotta Niall és kijött a konyhából. Kezében egy szendvics volt. :)
-Rám fér.-sóhajtottam
-Ügyes leszel. Csak add önmagad és mind rendben lesz. Elfogod bűvölni őket.
-Reméljük tényleg így lesz...-mosolyodtam el és egy puszit adtam Niall szájára.-Szia! Majd jövök.-köszöntem és kisiettem az ajtón. Utamat az étterem felé vettem és szinte rohanva értem el az épülethez. Nagy levegőt vettem és benyitottam. Segítség kérés fejében odasétáltam az egyik pincérlányhoz.
-Elnézést...-kopogtattam meg a vállát mire Ő megfordult.-Állásinterjúra jöttem. Merre találom a főnököt?
-Az konyha melletti irodában van.-mosolyodott el kedevesen
-Köszönöm.-mondtam és lassan az ajtóhoz sétáltam s kopogtam. A szívem a torkomban dobogott és alig kaptam levegőt.
-Nyitva van.-jött a válasz bentről. Benyitottam és egy zakós férfi nézett vissza rám.
-Jónapot.-köszöntem és elmosolyodtam.-Elisabeth Jones vagyok. Telefonon már beszéltünk.
-Áá igen Mrs. Jones.-mondta és egy papír lapra pillantott.-Kérem, üljön le.-mutatott az előtte lévő székre.
-Köszönöm.-mondtam és elhelyezkedtem a fekete bőrszékbe
-Az önéletrajzát hozta?
-Igen,itt van.-raktam elé a mappát.
-Csodás.-mondta és magához vette. Olvasni kezdte és közben bólogatott. Majd hogy nem 15 percig olvasta mire felnézett és felsóhajtott.-Nos...itt minden rendben. Gratulálok.-mondta s kezet fogott velem majd folytatta mondani valóját.-Ha gondolja már ma is kezdhet. Mindjárt bemutatom a társait.-mondta és felállt a székéből és az ajtóhoz sétált majd behívta az alkalmazottak.
-Ő itt Lexy Clarke.-mutatott az egyik szőke lányra aki elmosolyodott.
A főnök -akinek a neve amúgy Alex- bemutatott szépen sorban mindenkit. Mindannyian kedvesnek tűntek. De aki a legszimpatikusabb volt az nem más,mint Lexy. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom; gyönyörű volt.-Srácok Ő itt Elisabeth. Fogadjátok szeretettel.-mondta Alex és vissza ült mi pedig kimentünk az irodából. Lexy meg mutatott,hogy mit hogyan kell használni és mi mire való úgy,hogy munkába is foghattam. :) Boldog voltam,hogy végre normális életet élhetek anélkül,hogy az emberek elítélnének az apám vagy bárki más miatt.