12. fejezet

 

*Másnap*

A napokban rengeteget gondolkodtam. A suli édesapám miatt megengedte,hogy magán tanuló legyek úgy,hogy lassan ezzel is kezdeni kéne valamit. És szeretnék munkát is vállalni.
Reggel a konyhában ülve böngésztem át az újság hírdetéseket.
-Szia.-köszönt Niall és kivette kezemből az újságot
-Nem zavar,hogy olvastam?-kérdeztem cinikusan
-Mindjárt vissza adom.-intett Niall és belemerült az újságba. Felsóhajtottam és fejemet az asztalra hajtottam.
-Tessék.-adta vissza Niall az újságot
-Köszi.-mosolyodtam el gúnyosan. Niall kidugta a nyelvét rám és kiment a nappaliba én pedig belemerültem az újságba, ismét.
Rengeteg sok munka ajánlat volt, de egy sem volt köztük az igazi. Aztán megakadt a szemem egy hirdetésen. Egy étterembe keresnek pincéreket és egész jól fizet mellesleg közel is van hozzánk. 'Ez lesz az' gondoltam magamba és magamhoz ragadtam a telefonomat. Tárcsáztam a számot amit megadtak a hirdetésbe és a telefont a fülemhez emeltem. Kicsengett. Az izgalom majd szét vetett. Pár csengés után egy lágy férfi hang szólalt meg a telefonba.
-Jó napot, Elisabteh Jones vagyok. Az állás hirdetésre szeretnék jelentkezni.-mondtam a számat húzogatva.
-Öhm...-mondta a férfi hang.-Rendben. Akkor holnap 3-kor várom az irodámba önéletrajzzal együtt. Viszlát.-mondta s lerakta a telefont. Gyorsabban ment,mint hittem volna.
Kezemben a telefonnal indultam ki a nappaliba. Amikor az ajtóban voltam kissé meglepődtem. A srácok is ott voltak.
-Sziasztok!-köszöntem és oldalazva próbáltam elosonni anélkül,hogy észre vennének.
-Elisabeth!-kiáltott rám Louis oda jött hozzám. Átkarolta a vállam és rám nézett.-Hova sietsz? Maradj még egy kicsit velünk.-mondta és a kanapéhoz vezetett ahol a többi srác ült. Beültetett Liam és Harry közé.
-Nekem még össze kéne dobni..-mondtam de Louis elhallgattatott.
-Játszunk valami.-mondta Louis és össze csapta tenyerét.-Igazság vagy bátorság.-mondta és kiszaladt anélkül,hogy bármit is szólhattunk volna. Louis pár perc múlva vissza tért üveggel a kezébe. Remek.
-Ki kezd?-csapta össze tenyerét Harry
-Én.-mondta Zayn és magához vette az üveget. Körbe nézett rajtunk majd pörgetett. Mindenki feszülten figyelte az üveget. Az üveg lassan megállt. Természetesen rajtam.-Khm..-dörzsölte össze a tenyerét és rám pillantott. -Felelsz vagy mersz?
-Merek.-válaszoltam magam biztosan. Széles vigyor húzódott arcára mikor észébe jutott a feladatom.
-Csókold meg Niall-t,de ne csak egy ilyen szájra puszi legyen. Hanem rendes. Nyelves.-mondta bólogatva a fiúk meg felhördültek.
-Muszáj ezt?-kérdezte fájdalmas fejet vágva
-Igen.-mondta Zayn és meglökte Niall vállát.-Szívesen.-súgta oda Niall-nek. Niall elmosolyodott és rám nézett. Felsóhajtottam és felálltam s Niall is így tett. Közel léptünk egymáshoz. Niall kezét derekamra helyezte és kipréselte a köztünk lévő levegőt. Mélyen Niall szemébe néztem és elmosolyodtam. Niall ajkait enyéimre rakta és keze eközben lejjebb csúszott és belemarkolt a fenekembe amitől számon kis rés keletkezett így Niall nyelve könnyedén átcsusszant a számba. A srácok körülöttünk ujjongtak és tapsoltak. Ajkain elváltak egymástól és Én vér vörös fejjel a földet kezdtem pásztázni. Niall még egy lágy puszit lehelt számra majd mind a ketten leültünk a helyünkre.
-Nekem...most már tényleg mennem kéne.-motyogtam és felálltam a helyemről. A srácok még utánam szóltak valamit,de azt már nem hallottam. Bementem a szobámba és felcsaptam a laptop tetejét. Percekig csendben ültem a gép előtt. Csak a gép zúgását lehetett hallani és a lent hülyéskedő srácokat. Kezemet össze raktam magam előtt és gondolkoztam. Mit írhatnék? Hogy magán tanuló vagyok? Hogy az apám börtönbe van, az édesanyám pedig meghalt? Hogy a nagyszüleim nem vesznek rólam tudomást és a létezésemről se tudnak? Hogy egy igaz barátnőm sincsen? Hogy nemrég megcsaltak?
Gondolat menetemet ajtó kopogás zavarta meg.
-Nyitva van!-kiáltottam és hátra fordultam. Két kék szempár nézett be a szobába.
-Szia.-köszönt s bejött a szobába.-Ugye nem haragszol a srácokra?-kérdezte és leült az ágyamra.
-Persze,hogy nem. Jó fejek.-mondtam mosollyal arcomon
-Biztos nincs semmi baj?
-Biztos. Csak még meg kell írnom az önéletrajzom.-mondtam és a gépre mutattam.
-Na mutasd.-mondta maga elé vette a gépet-Még nem írtál semmit?
-Most álltam neki.-vontam meg a vállam.
-Niall!-jött be Liam a szobába
-Hm?-kérdezte Niall és vissza adta a gépet
-Mennünk kéne a stúdióba.-mondta Liam szomorú arccal.
-Oké.-mondta és felkelt az ágyról.-Pár óra múlva itthon vagyok.-mondta és megpuszilta a fejem.-Ügyes legyél.-mondta és kiment a szobából
-Szia.-intett Liam és Ő is távozott. Egy magam ültem a gép előtt. Hirtelen jött ötlettől vezérelve elkezdtem pötyögni. A sorok szinte maguktól íródtak. Nem tudom mi történt velem. Mire észbe kaptam kész lett az önéletrajzom. Büszkén néztem irományomra és még egyszer átolvastam majd kinyomtattam s gondosan befűztem a lapokat egy mappába. Munkámat percekig néztem. Nagyon büszke voltam rá. Mosollyal az arcomon futottam le a konyhába,hogy össze dobjak valami ennivalót. Kinyitottam a hűtőt és szememmel végig pásztáztam a hűtőt. Nincs itthon semmi ínyemre való így hát leültem az asztalhoz és vártam,hogy Niall haza jöjjön. De nem jött. 3 órája várok de még mindig nem ért haza. Talán történt valami? Ilyenkor már rég itthon szokott lenni. Nem értem. Hol maradhat ennyi ideig? Azt mondta pár óra is itthon lesz. Csak Én dramatizálom túl ezt az egészet? Vagy most kivételesen nem velem van a baj? Istenem...érjen már haza.