16. fejezet

-Tudod...nem terveztem,hogy itt alszom nálad.-suttogta miközben fürtjeimmel játszadozott éppen.
-Gondolod,hogy ezek után engednélek,hogy a saját ágyadban aludj?-nevettem el magam és izzadt felsőtestét a sajátoméhoz húztam. Arcunk pár centire volt és éreztem ahogy Niall forró levegőjét a nyakamba fújja.
-Hiányozni fogsz...-suttogta fülembe. Fejét felemelte és mély kék szemeit rám vetette. Hirtelen ürességet éreztem. Régen éreztem ilyet. Talán anya halálakor.
-Te is...-mondtam szomorkásan mire magához ölelt.
-Ígérd meg,hogy nagyon vigyázni fogsz magadra.-mondta halkan és arcát kulcscsontomba fúrta. Ujjaimat szőke tincseibe vezettem és kissé meghúztam őket.
-Megígérem. De Te is nagyon vigyázz magadra.-mondtam és megpusziltam feje búbját. Melegség járta át a testem és éreztem,hogy testem bizseregni kezd Niall érintése nyomán. Lassú csókokat kezdett hagyni felsőtestemen amitől a vér az arcomba szökött és a pír ellepte arcomat.-Niall...-motyogtam mire szerelmem felkapta fejét és rám nézett.-Szóval...Holly...-hebegtem miközben idegesen a hajamba túrtam.
-Ne aggódj miatta.-mondta és lágyan megcsókolt.-Ő már a történelem. Te vagy az Én jelenem és jövőm.-suttogta bársonyos hangon és magához ölelt.
-Szerinted ami kettőnk közt van örökké fog tartani?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Figyelj...olyat érzek irántad, mint még senki és semmi iránt. Bármit képes volnék feladni érted.
-Komolyan?-kérdeztem meghatódottan. Még soha nem mondott nekem semmi ehhez foghatót. Elkönyvelhetjük,hogy halálosan beleszerettem ebbe a srácba, itt, mellettem.
Niall nem válaszolt. Jól tudtam a választ.
Vajon amikor apa elől menekültem Niall miért nem sétált el egyszerűen mellettem,mint ahogy a többi gyalogos tette? Miért? Miért pont Ő volt az aki megmentette az életem? Olyan sok más ember él itt és a több millió emberből pont Ő.
-Niall...alszol?-suttogtam félve nehogy felébresszem.
-Most már nem.-mosolyodott el édesen.-Mondd.
-Szóval...amikor megláttál az utcán miért nem sétáltál el mellettem? Csak úgy...egyszerűen.
 -Láttam valamit benned amit más nem. Olyan érzelmeket váltottál ki belőlem már az első másodpercekben mit ember még belőlem soha! Amikor meghallottam a hangodat egyből elbűvöltél. Nem érdekelt,hogy mi lesz a következménye. Téged akartalak már az első pillanattól fogva. Ez olyan szerelem első látásra dolog. Amikor megláttalak a padom, egyedül ücsörögve nem tudtalak volna ott hagyni. Amikor rám pillantottál olyan helyre repítettél ahol rég nem jártam. Boldog voltam. Nem is ismertelek de tudtam,hogy melletted boldog lehetek.-mondta s nekem működni kezdtek a könny csatornáim. A sós cseppek szememből zápor szerűen hullottak le a párnára ami a monoton csendben hatalmas nagy zajnak tűnt.-Héj, ne sírj.-mondta s mutató ujját végig húzta állvonalamon majd benyúlt az állam alá és kényszerített,hogy nézzek bele a szemébe amiben pont úgy mint az első alkalomkor elvesztem.-Szeretlek és ez nem fog változni. Soha.-suttogta és még szorosabban magához szorított.-Most próbálj meg aludni.-mondta és megpuszilta a fejemet-Jó éjt.-suttogta és pár perc múlva már elaludt. Én még forgolódtam az ágyban a sajátos kis kérdéseimmel. Nem akartam a kis csacsiságaimmal felverni őt az álmából,mert holnap nehéz napja lesz és nem akarom lefárasztani.

 ○○○

Reggel Niall mellett ébredtem. Bevallom nem szoktam meg,hogy egy Adonisz szuszog mellettem édesen, de megtudnám szokni.

-Szívem...-suttogtam és végig simítottam karján.

-Hm?-kérdezte álmos szemekkel és rám vetette íriszeit.

-Ideje felöltözni. A srácok hamarosan itt vannak érted.-suttogtam és megpusziltam vörös arcát

Niall morgott valamit majd vissza rántott az ágyba. Cirógatni kezdte arcomat majd egy kis puszit nyomott orromra.
-Niall...-suttogtam mosolyogva és megpróbáltam kijutni karja erős öleléséből.
-Jól van,na.  2 hétig nem látlak. Ennyi még nekem is jár.-mondta durcás arccal és megcsókolt. Ártatlan, szenvedélyes csókunkból egy még az előzőnél is szenvedélyesebb és élettel teli csók született. Niall kissé ráharapott alsó ajkamra amitől kisebb nyöszörgés hagyta el számat. Niall-nek ez tetszett. Tudta jól,hogy mivel tudja a talajt -jelen esetben az ágyat- kifordítani a talpam alól. Elég egy pillantás és Én már egy más világba érzem magam.
-Most már tényleg ideje felkelni.-mondta és kissé eltoltam magamtól.
-Nem szereted már ha megölellek?-kérdezte és fájdalmasan rám nézett.
Válasz képében megcsókoltam. Tetszett neki. Visszacsókolt.
-Tisztázva?-kérdeztem mosolyogva
-Azt hiszed egy csók és már elszáll minden kételyem afelől,hogy szeretsz-e?-kérdezte és hangjában hallani véltem némi...gyerekes pajkosságot. Mintha cukkolni akart volna.
Szórakozottan megráztam a fejem és még egyszer megcsókoltam. Ezúttal elkapta karomat és magára rántott.
-Niall lekésed a repülőt...-kuncogtam
-Basszus tényleg!-mondta és pupillái tágra nyíltak. Remélem,hogy csak véletlen volt,hogy a földön kötöttem ugyanis Niall hirtelen mozdulatától amikor kikelt az ágyból lesöpört a földre.
-Ne haragudj.-mondta és felém hajolt.-Megütötted magad? Ne haragudj jobban kellett volna figyelnem. Nem fáj semmid?-kérdezte mire akarva-akaratlanul elmosolyodtam
-Semmi baj.-mondtam és felkeltem a padlóról. Niall elmosolyodott és lassan magához húzott. Belecsókolt a nyakamba miközben keze combomra csúszott. Apró köröket írt bőrömbe ujjaival amitől még inkább libabőrös lettem.
-Niall...a gép.-mondtam nevetve
-A te hibád ha lekésem. Túlságosan...leköt a szépséged.-suttogta és megcsókolta nyakamat majd kissé beleharapott metsző fogaival.  Beletúrtam szőke hajába és megpusziltam az arcát.-Najó. Most már tényleg megyek öltözni.-mondta s eltolt magától. Azzal a lendülettel lehuppantam vissza az ágyamra és néztem ahogy Niall egy szál bokszerben (!) megy át saját szobájába,hogy keressen magának valami ruhát.
Én is szekrényemhez sétáltam és valami ruhát keressek magamnak,hogy nézzek is ki valahogy. Felkaptam egy pólót amibe még 6-szor beleférnék majd lecsoszogtam a nappaliba és vártam,hogy Niall lejöjjön.
Unalmamban a szőnyeget tanulmányoztam. Eddig azt hittem,hogy fekete-fehér csíkos de most,hogy jobban szemügyre vettem igazából fehér-fekete csíkos. Mikre nem képes az unalom!
-El...-szólított Niall a nevemen. Hátra fordítottam fejemet és a bőröndök mellett álló Niall-re néztem.
-Indulsz?-kérdeztem szomorúan és csalódottan
-Lassan itt lesznek a fiúk.-mondta s bólintott. Felkeltem a szófáról mire Niall beleharapott alsó ajkaiba. Elmosolyodtam, de nem értettem,hogy miért csinálta ezt.-Imádom ezt a pólóm rajtad látni.-suttogta fülembe mikor oda értem hozzá és átöleltem.-Istenem...mennyire fogsz hiányozni!-mondta és belecsókolt nyakamba.
-Csak 2 hétig leszel távol. Túl éljük.-vontam meg a vállam.
Kintről duda szó hangja ütötte meg fülemet.
-Indulnod kell...-suttogtam és Niall szemeibe néztem.
-Tudom.-mondta nyugodt, bársonyos hangon.
-Vigyázz magadra.-mondtam és megfogtam inge gallérját. Kissé meghúztam magam felé és -bár kényszeríteni őt sem kellett- megcsókoltam.
-Szeretlek, El.-mondta s mézédesen vissza csókolt.
-Szeretlek Nialler.