2. fejezet

-Nem tennéd.-sziszegte apa. Niall egyre jobban szorította a kezem, ami megnyugtatott.-Elisabeth!-kiáltotta Apa.-Ha azonnal nem jössz ide meg lesz ennek is a böjtje.

Félve Niall-re néztem, aki éppen a rendőrséggel telefonált.

-Elisabeth!-kiáltotta kissé erélyesebben, de Én nem mozdultam maradtam Niall mellett.-Hihetetlen vagy!-ciceggett apa

-Mi lesz?-suttogtam Niall-nek.

-Ne aggódj.-súgta vissza.

-10 másodperced van, hogy elengedd a lányomat vagy különben…-kezdte el apa

-Vagy különben mi lesz?-kérdezte vissza Niall flegmám

Apa egy pisztolyt rántott ki a kabátjából és rám szegezte azt.

-Nem akarod megtudni.-mondta. Könnyes szemmel Niall-re néztem, aki szintén a sírás szélén állt. –Három…-kezdett el visszaszámolni apa.-Kettő…-mondta és keze megremegett. Ebben a pillanatban lepergett előttem az egész életem. Éppen meg akarta húzni a ravaszt amikor Niall elrántott onnan így a lövés a levegőbe ment. Niall elkezdett futni és Én is így cselekedtem. Nem néztem hátra. Elakartam tűnni onnan gyorsan. Nem érdekelt hová megyek és kivel csak szaladtam a könnyeimmel küszködve. Niall hirtelen bekanyarodott egy kertbe mire Én megtorpantam.

-Gyere!-sürgetett,mire Én hátra néztem. Apa ott volt mögöttünk nem sokkal. Niall után szaladtam aki eközben kinyitotta a ház ajtaját és rám várt. Gyorsan befutottunk és Niall rekordidő alatt zárta be az ajtót és húzta le a redőnyöket. Lenyomott a földre és befogta a számat miközben végig a szemembe nézett. Apa elkezdett dörömbölni az ajtón. A szívem elképesztően gyorsan vert és azt hittem kiugrik a helyéről. Már sikítani akartam a félelemtől, amikor egy második férfihang szólalt meg. A rendőrök voltak.

-Istenem…-suttogtam és hátra dőltem

-Minden oké?

-Ha azt vesszük,hogy az apám egy idióta akkor igen. Minden oké.-mondtam cinikusan mire Niall elnevette magát.

-Komolyan.

-Nem tudom…-túrtam bele a hajamba.-Az életem romokba. Nem tudom mi lesz vagy,hogy mit tegyek.-mondtam és kezem a földre ejtettem.-Most jobb, ha hazamegyek.-mondtam és felkecmeregtem a földről.

-Biztos vagy ebben?-kérdezte és elmosolyodott

-Barátom nincsen akihez menni tudnék. Valahol meglaknom kell. Mindent köszönök.-mondtam és kimentem az ajtón. Az útra nézve éppen láttam, ahogy egy rendőrautó halad el előttem.

-Várj!-kiáltott utánam Niall.-Itt van a telefonszámom,ha kedved van akkor nyugodtan hívj fel.

-Mindenképp.-mondtam és elvettem a papírt a kezéből.-Szia.!

-Szia!-intett mosolyogva

*Másnap*

Este semmit nem aludtam így rettenetesen fáradt voltam és kialvatlan. De mindent kezdjünk az elején. Kiderült, hogy apámnak van egy csomó adóssága, amit nem fizetett ki és így –mivel nagy valószínűséggel börtönbe kerül emberbántalmazás miatt- az összes adóssága rám hárult át. Ha egy hét múlva nem fizetem, be őket elveszik a házat Én meg mehetek az utcára. Tehát ma mehetek munkát keresni. Több állás interjút is beszerveztem még tegnap este és elég sokan visszaírtak. 9 óra körül elkezdtem öltözködni, de nem igazán tudtam mit vehetnék fel egy állásinterjúra. Kemény 10 perc nézelődés és gondolkodás után e mellett döntöttem:

A tükörbe végig néztem magamon. A lábamon még mindig kék-zöld foltok és az arcomon egy nagy lila folt volt. Felvettem a kabátom és elindultam. Kivettem a papírt a táskámból amin a címek vannak és elindultam egy étterembe. Benyitottam és finom illat csapta meg az orrom. Beleszagoltam a levegőbe és becsuktam a szemem.

-Elisabeth?-kérdezte egy hang mögöttem mire megfordultam a tengelyem körül.

-Szia!-köszöntem Niall-nek.-Mit csinálsz itt?

-Az jobb kérdés,hogy Te mit csinálsz itt?

-Állás interjúra jöttem.-mondtam és megigazítottam a felsőmet

-Dolgozni fogsz?

-Muszály.

-Ezt beszéljük meg egy ebéd közben. Mit szólsz hozzá?-kérdezte és levette a kabátját.

-Nem akarlak feltartani.

-Nem tartanál.-mondta mosolyogva és leült egy asztalhoz. Leültem vele szembe egy székre.-Szóval?

-Édesapám után rám maradt egy csomó adósság és ha nem fizetek vissza egy hét múlva mindent elveszik a házat és mindent.-hadartam.-Ezért kell a munka.

-Miért nem hívtál fel ezért?

-Nem akartalak ilyenekkel zargatni.-mondtam lesütött szemmel