9. fejezet

-Tudom,hogy csak most szakítottatok,de képes vagy mindazt amit irántad érzek viszonozni?-kérdezte Niall és kék szemeivel rám nézett.
Könnyes szemmel vadul bólogattam majd hirtelen mozdulattal átöleltem.
-Igen.-suttogtam és magamhoz szorítottam. Niall a hátamat simogatta.
-Niall elmondtad neki?-rontott be Louis házba. Háta mögött természetesen a többiekkel.
-Ti mit kerestek itt?-kérdeztem döbbenten
-Csak erre jártunk és gondoltuk benézünk.-füllentett Liam. Hadd ne mondjam elég rosszul.
Niall fél karral átkarolt és türelmesen végig hallgatta a fiúk 'mentő beszédét'.
-Összegezve. Teljesen véletlenül erre jártatok és azzal a mondattal,hogy 'Niall elmondtad neki?' berontotok a lakásba, elég hihetően hangzik.-mondtam felvont szemöldökkel.-Amúgy igen. Elmondta.-mondtam és felnéztem Niall-re és elmosolyodtam.
-Ez...olyan megható.-szipogott Lou
-Pillanat romboló.-sziszegte le Liam
-Menj már!-röhögött fel Louis
-Sziasztok!-mondtam és elkezdtem a 4 gentlemen-t kifelé tolni.
-De várj...-mondta Louis már az ajtón kívülről. Nevetve megráztam a fejem és Niall-hez fordultam.
-Ez mi volt?-kérdeztem nevetve
-Mindig is nehezen fogták fel,hogy szerelmes vagyok.-mondta és közel húzott magához.
-Akkor érezzem magam megtisztelve?-kérdeztem mosolyogva
-Érezd.-mondta feltartott fejjel. Nevetve megráztam a fejem és átöleltem. Szeretem őt. Leírhatatlanul.
A meghitt pillanatunkat az ajtó csengője zavarta meg.
-Louis utoljára mondom...-kezdtem el és kinyitottam az ajtót,ám nem a négy srác állt ott hanem riporterek tömege.-Oh.-mondtam meglepődve és utolsó remény láttán Niall-re néztem aki kérdőn nézett vissza rám.-Segíthetek?-kérdeztem az ajtónak támaszkodva
-Igaz a hír,hogy Niall a barátja?-kérdezte az egyik riporter. Niall a mondat hallatára mellém jött és beszédre nyitotta ajkait.
-Nem nyilatkozunk.-mondta a legnagyobb nyugodtsággal és intett egyet a többi riporternek. Én tiszta ideg voltam. Még jó,hogy Ő ezt nem veszi komolyan.
-De uram...-erősködött az egyik riporter.
-Sajnálom.-vonta meg a vállát Niall és behúzott a lakásba és kulcsra zárta a bejárati ajtót.
-Ez mi volt?-kérdeztem nevetve és neki dőltem a falnak
-Elképesztő. Mindenhol ott vannak.-mondta Niall nevetve és magához húzott a derekamnál fogva.-Nekem most be kell mennem a stúdióba. Majd hívlak.-mondta majd távozott a hátsó hajtón.

*Másfél óra múlva*

Niall

-Szia!-köszöntem a telefonba.
-Szia!-hallottam lágy hangját a vonal túlsó végén
-Nem tudnál beugrani a stúdióba egy kávéval?-kérdeztem
-De. Mindjárt ott vagyok.-mondta s letette a telefont

Elisabeth

Kávéval a kezembe rohantam be a stúdióba és megálltam az ajtó előtt. A srácok éppen nagyban beszélgettek.
-Többet nem csinálom meg.-mondta röhögve.-És totál bevette. Szegény.-nevetett még mindig Niall. Még hallottam a srácoktól néhány mondat foszlányt,de nem tudtam őket össze rakni. Niall-ék rólam beszéltek? Nem értem. Nemrég még azt mondta szeret. Csak fogadásból mondta? Ez mindent megmagyaráz. A srácokat, amikor a házunknál jártak. Mindent.