8. fejezet

 

*4 nap múlva*

Hála a rengetek gyógyszerem ma már szalon képesnek érzem magam. Mosolygós arccal keltem fel az ágyamból és lementem a nappaliba.

-Jó reggelt.-köszönt Niall álmos szemmel

-Baj van?-kérdeztem és leültem mellé a kanapéra

-Csak fáradt vagyok. Este nem sokat aludtam.-mondta fáradtan és elfeküdt a kanapén

-Oh...csináljak egy kávét?-kérdeztem és felültem

-Megköszönném.-mosolyodott el édesen. Bementem a konyhába. Egy ideig csak tébláboltam a konyhában mire végre megtaláltam a kávét. Főztem egy adagot majd kitöltöttem a felét egy csészébe majd kivittem Niall-nek.

-Tessék.-nyújtottam oda neki,de ügyetlenségem miatt a kávé egy része Niall-re borult.-Ne haragudj.-mondtam és elkezdtem dörzsölgetni a pólóját. Kék szemeimmel végig engem nézett. Éreztem a tekintetét magamon amibe belepirultam.

-Ezzel nem segítesz.-emelte el kezem a felsőtestétől. Elhúztam a számat és leültem mellé.

-Ne haragudj.-suttogtam lesütött szemmel

-Nem probléma.-mondta és a pólójára nézett majd egy mozdulattal levette magáról s ezzel megmutatkozott felső teste. A libabőr végig futott a hátamon. Elnéztem a másik irányba és elkezdtem köhögni.

-Nate ma elvisz ebédelni.-mondta halkan

-Oké.-mondta és bekapcsolta a TV-t. Oké? Oké????! Ennyi? Hát jó.

-Elmegyek öltözni.-mondtam szomorúan és elindultam a szobába.

-Kösz a kávét.-mondta és felém fordult. Biccentettem és felmentem a szobába. Belenéztem a tükörbe és beletúrtam barna hajamba. Kikaptam a szekrényből egy csőnadrágot és egy fehér blúzt és már kész is voltam. Felkaptam a táskám és elindultam a nappaliba.

-Elmentem. Később jövök.-intettem és kimentem a házból. Az utcán megcsapott a fagyos hideg szél,de ennek ellenére elindultam. Nate-el az utca végén találkozunk. Így beszéltük meg. Én ott voltam pontosan,de Ő nem. 15 perc várokozás után úgy döntöttem elmegyek egy Starbucks-ba és iszok valamit. Utamat tehát a közeli Starbucks-ba vettem. 10 perce sétálhattam a téli hidegben amikor megláttam Nate-et és egy lányt. Ketten álltak az utcán és Nate lekapta a csajt. Utóbbi pedig visszacsókolt. Egy világ törött össze bennem. Azt hittem,hogy Nate szeret. Tévedtem. Mekkora barom voltam!

-Nate?-kérdeztem sírástól remegő hangon

-Ez...ez nem az aminek látszik.-mondta és eltolta a csajt magától ám Ő vissza ugrott mellé.

-Végeztünk.-mondtam és pofon vágtam. Nate megszeppenve állt jobbján a szőkével aki mindebből semmit se értetett. Mindegy.-Miért csináltad ezt velem?-kérdeztem ordibálva mire Nate hátra hőkölt

-Nyugi baby. No para oké?

-Nuygi?!-kérdeztem felháborodva.-Te mekkora egy tapló vagy! Látni se akarlak.-mondtam és könnyes szemekkel elindultam hazafelé. A hideg szél kifújta a szemem ami kivörösödött.

-Hát Te? Nem ebédelni mentél Nate-el?-kérdezte Niall a kanapén ülve.

Könnyes szemekkel ránéztem mire Ő felkelt és oda jött hozzám.

-Megcsalt...-mondtam és könnyeik záporozni kezdtek.

-Tudom.-mondta és átölelt,de Én ellöktem magamtól,hogy szemébe nézhessek. Tudta,hogy megcsalt a VOLT barátom,de nem szólt.

-Mi?

-Sajnálom Elisabeth. Sajnálom,hogy így alakult vele. Nagyon haragszol?

-Nem. Repesek az örömtől,hogy így kellett megtudnom,hogy végig csak átvertek.-feleltem cinikusan

-Sajnálom. Én elakartam mondani.

-És mi az ami meggátolt benne?

-Te, El. Nem akartam,hogy össze törj.

-Most így még jobban fáj.-mondtam és megtöröltem a szemem

-Tudod miért nem mondtam el? Nem akartalak így látni. Ilyen állapotban. És ha azt hiszed  most fáj. hát ne érezd magad annyira összetörtnek. Én minden nap ezt éreztem amióta össze jöttél vele. Akkor elakartam mondani ezt az egészet. de elkéstem. Összejöttél vele. A szívem szakadt meg, de némán tűrtem minden nap, ahogy látlak titeket. El nem tudod képzelni ez milyen rossz. Én akartam fogni a kezed, én akartalak átölelni, én akartalak megcsókolni. De elkéstem. Hatalmas volt a késztetés,hogy elmondjam mit láttam, és végre velem lehess,de nem tettem. Nem tettem,mert nem akartalak össze törni. Ha ezért nem vagyok a barátod, elfogadom. Én nem szimplán a barátod akarok lenni,hanem a pasid.

-Niall Én...-dadogtam tágra nyílt szemekkel

-Ne mondj semmit csak engedd,hogy megcsókoljalak.-mondta és közelebb lépett hozzám. Mutató ujját államra helyezte majd arra késztetett,hogy a szemébe nézzek. Tekintetem szemeiről az ajkára vándorolt. Niall egyik kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához. A szívem a torkomban dobogott. Niall ajkait enyéimre tapasztotta és nyelveink végre egymásra találtak. Niall kezével hajamba túrt, Én az arcához kaptam.-Szeretlek.-suttogta a csók végén és homlokát az enyémnek rakta.

-Niall...-suttogtam.-Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam. Niall szorosan átölelt és arcát a nyakamba fúrta.