5. fejezet

 

-Niall!-kiáltottam és utána rohantam.-Niall...-mondtam lihegve és megfogtam a karját. Felém fordult és mélyen a szemembe nézett.-Haragszol?
-Én csak...-mondta és beletúrt szőke hajába.-Féltelek érted?
Teljesen ledöbbentem. Nem tudtam megszólalni. Tág pupillákkal próbáltam kiolvasni valamit tekintetéből.
-Nate tényleg jófej srác csak...
-Csak?-kérdeztem felvont szemöldökkel
-Hagyjuk.-legyintett
-Ne! Ne hagyjuk! Mi a baj Nate-el?
-Semmi.-mondta fájdalmasan mosolyogva. Mondani akartam volna valamit de hirtelen minden bátorságom elszállt. Niall tiszta tekintetével engem figyelt és szeme a nyakamon lévő foltra tévedt.-Adjak sálat?-mosolyodott el kedvesen
-Meg hálánám.-nyúltam a nyakamhoz mosolyogva.
-Gyere.-intett és bement a szobába
-Haragszol még?-kérdeztem félve és átvettem a sálat Niall kezéből.
-Soha sem haragudtam csak...mindegy.-mondta és oda sétált az ablakhoz.
-Te...titkolsz előttem valamit amiről tudnom kéne?-kérdeztem gyanakdova
-Idővel rá jössz.-bólogatott. Mély levegőt vettem majd amikor lenyugodtam körbe néztem egy kicsit a szobában majd kimentem,mert nem akartam tovább zavarni.
-Köszi a sálat.-emeltem fel a textilt.
-Nincs mit.-mondta mosolyogva és a pillangók felröppentek a gyomromban. Régóta érzek valamit Niall iránt de még nem vallottam be magamnak teljesen. Még most sem tudom,hogy Ő mit érez irántam ami a halálba kerget néha. Esténként ezerszer eszembe jutott,hogy holnap igenis elmondom neki,de mindig elgyengültem amikor meglátom. Reggelente amikor a haja szana-szét áll el-el meregnek azon,hogy miért pont Ő volt az aki megmenetett? Talán a sors akarta így? Nem tudom csak azt,hogy reménytelenül belé szerettem.-Amúgy...Nate csinálta a foltot?-kérdezte és közelebb lépett hozzám. Leheletét éreztem a nyakamon amitől kirázott a hideg
-Nem dicsekszem vele,de igen.-mondtam suttogva és fejem a plafonra szegtem. Istenem miért pont velem történik ez?
Niall kezét a derekamra tette és ajkával még közelebb hajolt a nyakamhoz. A pillangóim fele öngyilkos lett. Ők nem bírták a strapát. Niall forró leheletét a lila folton éreztem. Valamit motyogott de nem értettem.
A pillanatot Niall telefonja zavarta meg. Elkaptuk a fejünket és amíg Niall felvette a telefont Én beleharaptam alsó ajkamba és kínosan kapkodtam a fejem. Meg vakartam a tarkóm és lábammal a levegőbe rúgtam.
-Ne haragudj.-mondta Niall kellemetlenül és letette a telefont az ágyra.-Most jobb hogyha mész aludni. Fáradtnak látszol.-mondta édesen mosolyogva és közel sétált hozzám. A szemembe nézett és beszédre nyitotta tökéletes ajkait.-Jó éjt.-suttogta
-Jó éjt.-mondtam elhaló hangon. A lábaim meg remegtek amikor Niall keze végig siklott felső testem oldalán és kezét a derekamon pihentette.-Szia!-köszöntem el tőle elgyengülten és megfordultam. Utam a szobám felé vettem. Remegő lábakkal és vadul kalapáló szívvel feküdtem be az ágyamba.